Hegyi Fanni szexuálpszichológus számára nagyon fontos, hogy munkája során egyszerre legyen hiteles, empatikus, érthető és befogadható. Éppen ezért ő is az ilyen szakirodalmakat, illetve kiegészítésnek megfelelő tartalmakat részesíti előnyben. A szexedukáció a szívügye, emiatt örömmel ingázik Magyarország és Szlovákia között. Dr. habil Hevesi Krisztina PhD doktoranduszával Kürti Krisztián beszélgetett.
Fannit a ONE MORE LIKE című film februári vetítésén ismertem meg Hevesi Kriszta egyik kísérőjeként. Pár hónappal később részt vettem közös alma materünkben, az ELTE PPK‑n egy előadásán, amellyel maximálisan meggyőződtem kiváló szaktudásáról és nagyon fiatal korát meghazudtoló szakmai tapasztalatáról. Alig telt el néhány nap, amíg felkértem erre az interjúra, amelyre nagy örömömre igent mondott. Az interjúból mindenképpen szerettem volna, hogy kirajzolódjon, mennyire mély és összetett munkát jelent szexuálpszichológusként dolgozni, a praktizáláshoz szükséges óriási tudásmennyiségről nem is beszélve.
Kürti Krisztián: Mivel foglalkozik egy szexuálpszichológus?
Hegyi Fanni: Pszichológiai megközelítésből vizsgálja az emberi szexualitást. Ideértve a szexuális viselkedést, traumákat, nemi orientációt, gyakran kitérve az intimitásra, illetve a (pár)kapcsolati dinamikákra. A szakterület kiterjed különböző szexuális problémákra, többek között a vágy hiányára, a fájdalmas együttlétre, valamint az orgazmuszavarra és a merevedést illető panaszokra. Ugyanúgy foglalkozik a párkapcsolati nehézségekkel, továbbá a szexuális traumák feldolgozásával és önismereti kérdésekkel.
Legtöbbször egyéni kliensekkel dolgozunk, de gyakori a párterápia is: ezek az ülések teszik ki a munkaidőm legnagyobb részét.
Emellett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen belül két képzésen is szexuálpszichológiát oktatok, illetve Szlovákiában, ahonnan származom, középiskolásoknak tartok szexedukációs előadásokat. Egy szexuálpszichológus több szakmai fórumon is részt vesz, valamint médiafelkéréseknek is eleget tesz. Tervben van, hogy havi egyszer workshopokat is tartsak.
K.K.: Milyen tanulmányi utak vezetnek a végzettség megszerzéséhez?
H.F.: Pszichológia BA alapfokozat (6 féléves oktatás), illetve bármilyen szakirányú pszichológia MA mesterdiploma (4 féléves képzés) szükségeltetik ahhoz, hogy valaki jelentkezhessen a szexuálpszichológiai szakpszichológus szakirányú továbbképzésre, amely kizárólag az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Karán indul minden szeptemberben és 4 félévig tart. A képzésre való bejutást felvételi elbeszélgetés előzi meg. A képzés célja a szexuálpszichológiai ismeretek mélyítése és gyakorlati alkalmazása, amelyekre szükség van a terápiás munka során.
K.K.: Mi a különbség a szexuálpszichológus, a szexológus és a szexuálterapeuta között?
H.F.: Olyan, hogy szexológus, tudomásom és utánajárásom szerint nincsen, csupán a köznyelvben terjedt el a megnevezés. Magyarországon nincs érvényben olyan jogszabály, amely meghatároz szexuálterapeuta végzettséget vagy címet, tehát hivatalosan nincs ilyen tevékenység.
Szexuálpszichológusnak azt nevezhetjük, aki legalább 7 évig folytatott pszichológiai tanulmányokat, amelyben a szexuálpszichológiai szakpszichológus szakirányú továbbképzés is benne van.
A szexuális problémák testi kezeléséhez orvosi, míg a lelki eredetű panaszokon történő professzionális segítséghez szexuálpszichológiai szakpszichológus végzettség szükséges. A szexuálterapeuta elnevezést minden bizonnyal az angol sexual therapist kifejezés szószerinti fordításának köszönhetően használják.
K.K.: Körülbelül hány szexuálpszichológus van ma Magyarországon?
H.F.: Erről nem állnak rendelkezésre hivatalos adatok, viszont jóval többen végezték el a szexuálpszichológiai szakpszichológus képzést, mint ahányan praktizálnak. Például az én évfolyamomon 60–70 fő volt (a hallgatói létszám éves szinten változó).
Becslések szerint néhány tucat aktívan dolgozó szexuálpszichológus van ma Magyarországon.
A szakterület szűk, így a képzett szakemberek száma korlátozott, különösen azoké, akik nem csak titulusként használják, hanem ténylegesen ezzel foglalkoznak napi szinten.
Szakirodalom a szexuálpszichológia területén
K.K.: Milyen széles spektrumon érhető el szakirodalom a témában?
H.F.: A szexuálpszichológia rendkívül gazdag és multidiszciplináris irodalommal rendelkezik: elérhetőek tudományos könyvek, lektorált folyóiratok, terápiás kézikönyvek, edukatív anyagok a nagyközönség számára, amelyek lefedik a biopszichoszociális modellt (biológiai, pszichológiai, szociokulturális aspektusok). A magyar nyelvű irodalom jóval szűkebb körű, mint a nemzetközi (pl. Lux Elvira, Szilágyi Vilmos, Buda Béla, Hevesi Krisztina, Kacsur Adrienn, Bibók Bea és Benke Vali Leria könyvei).
K.K.: Mitől lesz hiteles egy szakirodalmi forrás?
H.F.: Elengedhetetlen a tudományos igényesség, a szakmai lektorálás, illetve a megbízható intézményi háttér. A populáris könyvek, blogok vagy vlogok kiegészítő információként hasznosak lehetnek. Nagyon fontos a szakmai és a tudományos alátámasztás.
Úgy gondolom, hogy ez fejlesztendő terület Magyarországon, ezért idővel én is szeretnék aktívan hozzátenni a témához.
K.K.: Milyen kutatásokat végez egy szexuálpszichológus, illetve hogyan jelenhetnek meg a nyilvánosság előtt?
H.F.: Hallgatóként kötelező, majd egyetemi állás mellett is szükséges kvantitatív és kvalitatív kutatásokat végezni, pl. szexuális szokásokról, attitűdökről, edukációs módszerek hatékonyságáról, online szexuális tevékenységekről (februárban Fanni jelen volt a ONE MORE LIKE című magyar film első nyilvános vetítésén, amely ezzel a témával kiemelten foglalkozik).
Lehet továbbá vizsgálni a párkapcsolati elégedettséget, az LMBTQ+ közösség mentális egészségét, valamint a szexuális önbecsülést/önértékelést is egyebek mellett.
Jellemzően szükség van a kutatásokhoz etikai engedélyre (az anonimitás kiemelten fontos) és megfelelő szakmai támogatásra. A praktizáláson kívül televíziós műsorokban, rádiókban és podcastekben szoktam vendég szakértőként részt venni, a Sziget Fesztiválon pedig évek óta előadó vagyok.
Határhúzás
K.K.: Milyen ismérvei vannak a praktizálásnak, valamint milyen kizáró okai lehetnek a klienssel történő munkának?
H.F.: A szakmai, etikai és emberi határok meghúzása elsődleges szempont, ezért soha nem vállalok sem barátokat, sem ismerősöket, viszont szívesen ajánlok egy másik szakembert, ahogyan ezt teszem azon kliensekkel is, akiken úgy érzem, hogy egy más szakterületű/kompetenciájú kolléga jobban tudna segíteni nálam. Olyan is előfordulhat, hogy a pszichológus erőteljes érzelmi bevonódás miatt nem tud objektív lenni: ebben az esetben sem szabad elvállalni az adott klienst. Kéthetente járok szupervízorhoz, egykori oktatómhoz, dr. Hoyer Máriához, aki nagyon szépen egyengeti az utam a különféle szabályokat illetően is.
Mindig is szexuálpszichológus szerettem volna lenni, ráadásul nagyon kedvelem Máriát, ezért nekem maximálisan örömöt okoz havonta kétszer elmenni hozzá.
Azt gondolom, hogy akkor tudok sikeres és hiteles lenni, illetve jól segíteni, ha minden szabályra kiemelten odafigyelek. Természetesen, ha barátság nem is, jó kapcsolat lehetséges a kliensekkel, ami ahhoz is hozzájárul, hogy szeressenek hozzám járni. Ez a konzultációk potenciális számát nézve is kiemelt jelentőségű, hiszen sokan nem állnak meg a 3–5 alkalomnál, hanem vannak olyan klienseim is, akik évek óta járnak hozzám változó gyakorisággal.
Az első alkalommal mindig megfogalmazunk egy célt, amihez tudjuk magunkat tartani a későbbiekben. Nem vagyok kényszeresen időpontot adó pszichológus, hanem tényleg a kliensen múlik (hosszabb távon még inkább), hogy kéthetente, havonta vagy negyedévente jön‑e hozzám. Nagyon hálás vagyok egykori csoporttársamnak, kollégámnak, legjobb barátomnak, Törőcsik Gábornak is, akivel közös rendelőnk van (Éniseztérzem Pszichológia).
