Az isko­la­kez­dés nem kor­hoz kötött. Az élet soha nem áll meg, és a tanu­lás sem kor­lá­to­zó­dik a fia­tal évek­re. Sőt, 40–50 éves kor körül újabb lehe­tő­sé­gek nyíl­nak meg előt­tünk, hogy fel­fe­dez­zük, fej­lesszük magun­kat, és új kész­sé­ge­ket sajá­tít­sunk el. Miért jó fel­nőtt fej­jel tanul­ni, milyen lehe­tő­sé­ge­ink van­nak, és hogyan érhet­jük el a leg­jobb ered­mé­nye­ket? Ezek­re a kér­dé­sek­re keres­sük a választ ebben a cikk­ben. Bás­thy Szil­via írá­sa.

40 plusz: a tapasz­ta­lat és az újra­kez­dés kora

Míg a fia­tal­ság a világ­meg­vál­tás­ról, az élet fel­épí­té­sé­ről, a csa­lád­ala­pí­tás­ról szól, 40–50 éves kor­ban több­sé­günk éle­té­ben a gyer­me­ke­ink gyak­ran már tinik vagy fia­tal fel­nőt­tek, kez­de­nek önál­lób­bá vál­ni, vagy éppen kire­pül­nek a csa­lá­di fészek­ből. Van­nak, akik eddig­re már erős pár­kap­cso­lat­ban élnek, és van­nak, akik éppen most vál­nak el.

Van­nak, akik kar­ri­er­je pont szár­nyal és van­nak, aki­ké már meg­ál­la­po­dott vagy unal­mas. Sokan van­nak, akik egy­faj­ta “élet­kö­ze­pi vál­ság” köze­pén talál­ják  magu­kat.

Ami azon­ban szin­te min­den­ki­ben közös, hogy ebben az élet­kor­ban az ember elgon­dol­ko­dik az eddig meg­tett útról, a jövő­be­ni célok­ról, és arról, hogy vajon tény­leg azt az éle­tet éli‑e, amit sze­ret­ne.

A meg­fe­le­lő moti­vá­ci­ó­val és elkö­te­le­zett­ség­gel bár­ki képes lehet arra, hogy újra­ír­ja saját tör­té­ne­tét, és meg­ta­lál­ja az újabb bol­dog­sá­got és elé­ge­dett­sé­get hozó utat.

Mind­ezt pedig tesszük úgy, hogy tud­juk, mos­ta­ná­ra már jelen­tős élet­ta­pasz­ta­la­tunk van, ami böl­cseb­bé és meg­fon­tol­tab­bá tesz ben­nün­ket. Ezzel fel­sze­rel­kez­ve tudunk új kihí­vá­so­kat, friss élmé­nye­ket keres­ni magunk­nak. Ez a tudás és böl­cses­ség vezet­het ben­nün­ket ahhoz is, hogy új dol­go­kat tanul­junk, vagy akár pályát módo­sít­sunk. A tanu­lás kihí­vás és öröm­for­rás is egy­ben.

Miért jó 40–50 éve­sen tanul­ni?

Ebben az élet­kor­ban már ismer­jük erős­sé­ge­in­ket és gyen­ge­sé­ge­in­ket, érdek­lő­dé­si körün­ket. Az élet­ta­pasz­ta­lat gyak­ran meg­könnyí­ti az új dol­gok elsa­já­tí­tá­sát is, hiszen gon­dol­ko­dá­sunk éret­tebb, gya­kor­la­ti­a­sabb. A tanu­lás ráadá­sul fia­ta­lon tart.  Az új dol­gok fel­fe­de­zé­se ser­ken­ti az agyat, javít­ja a men­tá­lis fris­ses­sé­get és csök­ken­ti a demen­cia koc­ká­za­tát. A tanu­lás során a memó­ria, a kon­cent­rá­ció és a prob­lé­ma­meg­ol­dó képes­sé­gek is javul­nak, ami hosszú távon hoz­zá­já­rul az élet­mi­nő­ség fenn­tar­tá­sá­hoz.

Sokunk évek óta ugyan­ab­ban a tár­sa­dal­mi közeg­ben éli az éle­tét. A tanu­lás­sal új kap­cso­la­to­kat, barát­sá­go­kat sze­rez­he­tünk, ahol ráadá­sul adott egy fon­tos ténye­ző: a közös érdek­lő­dés.

Ebben az élet­kor­ban sokan már nagyobb önbi­za­lom­mal és bel­ső moti­vá­ci­ó­val ren­del­kez­nek, mint fia­ta­labb koruk­ban. Ez az önbi­za­lom segít­het abban, hogy bát­ran vág­ja­nak bele új tanul­má­nyok­ba, vagy akár egy tel­je­sen új kar­ri­er­be is.

Isko­la­kez­dés lehet a kulcs egy új kar­ri­er indí­tá­sá­hoz is

Biz­tos te is isme­red a mon­dást: „40–50 éves kor felett már szin­te lehe­tet­len új mun­ka­he­lyet talál­ni.” Ez ter­mé­sze­te­sen nem igaz! Kije­lent­het­jük, hogy 40–50 éves kor­ban még ren­ge­teg lehe­tő­sé­günk van, akár tel­jes kar­ri­er­mó­do­sí­tás­ra is! A tech­no­ló­gi­ai fej­lő­dés, az online tanu­lá­si lehe­tő­sé­gek és az egy­re rugal­ma­sabb mun­ka­kör­nye­ze­tek meg­könnyí­tik az átál­lást. Új isme­re­tek­kel fel­vér­tez­ve újra­ér­tel­mez­het­jük kar­ri­e­rünk irá­nyát, vagy akár tel­je­sen új terü­le­te­ken pró­bál­hat­juk ki magu­kat.

A tanu­lás és a kar­ri­er­vál­tás nem­csak szak­mai elő­nyök­kel jár, hanem hoz­zá­já­rul­hat a sze­mé­lyes kitel­je­se­dés­hez is. Sokan ebben a kor­ban talál­ják meg éle­tük új szen­ve­dé­lyét, legyen szó egy új szak­má­ról, művé­sze­ti tevé­keny­ség­ről vagy akár önkén­tes mun­ká­ról.

Isko­la­kez­dés kihí­vá­sai: Mit és hogyan tanul­junk?

Talán ide­gen­ke­dünk az isko­la­kez­dés gon­do­la­tá­tól 40 év felett, ám fel­nőtt­ként már ren­del­ke­zünk olyan élet­ta­pasz­ta­lat­tal és önis­me­ret­tel, amely segít abban, hogy cél­zot­tab­ban tanul­junk. Pon­to­san tud­juk, hogy mi érde­kel min­ket, és milyen terü­le­te­ken sze­ret­nénk fej­lőd­ni, így a tanu­lá­si folya­mat sok­kal fókusz­ál­tabb és érté­ke­sebb lehet.

Kar­ri­er­fej­lesz­tés szem­pont­ból tart­sunk lépést az újdon­sá­gok­kal, az új tech­no­ló­gi­ák­kal. A saját szak­te­rü­le­tün­kön belül is tovább­ké­pez­het­jük magun­kat, de tanul­ha­tunk egy új nyel­vet, prog­ra­mo­zást, pro­jekt­me­nedzs­men­tet vagy bár­mi­lyen olyan kész­sé­get, ami segít­het elő­rébb lép­ni a kar­ri­e­rünk­ben.

Koráb­bi éve­ink­ben még annyi min­dent nem tud­tunk magunk­ról! Az tanu­lás 40 éves korunk felett már egé­szen mást jelent. Ha már unjuk azt a szak­mát, amit fia­ta­lon válasz­tot­tunk magunk­nak, kita­nul­ha­tunk egy tel­je­sen új fog­lal­ko­zást is. Ehhez gyak­ran nem kell a jelen­le­gi pénz­ke­re­ső mun­kán­kat ott­hagy­ni, mun­ka­idő mel­lett is lehet egye­tem­re, főis­ko­lá­ra men­ni (leve­le­ző vagy táv­ok­ta­tás), tan­fo­lya­mo­kat elvé­gez­ni.

Sokan ilyen­kor jön­nek rá, hogy érde­mes job­ban meg­ér­te­ni a pénz­ügyi ter­ve­zést, befek­te­té­se­ket vagy a nyug­díj­ter­ve­zést. Tan­fo­lya­mok, hét­vé­gi kur­zu­sok, You­Tu­be vide­ók, online kuta­tá­sok áll­nak a ren­del­ke­zé­sünk­re a téma­kör­ben. Tanul­ha­tunk olyan dol­go­kat is, ame­lyek a sze­mé­lyes fej­lő­dé­sün­ket szol­gál­ják. Ide tar­toz­hat pél­dá­ul a mind­ful­ness, a stressz­ke­ze­lés, vagy akár az érzel­mi intel­li­gen­cia fej­lesz­té­se. Ezek mind segí­te­nek abban, hogy job­ban meg­ért­sük magun­kat és máso­kat.

Vala­mint nem utol­só­sor­ban, most van itt az idő arra is, hogy olyan dol­go­kat tanul­junk, amik min­dig is érde­kel­tek min­ket, de koráb­ban nem volt rá időnk. Lehet ez bár­mi, és még csak nem is kell, hogy „üzle­ti hasz­na” legyen. A fon­tos az, hogy ked­vünk legyen hoz­zá, és nekünk örö­möt okoz­zon: csa­lád­fa­ku­ta­tás, fes­tés, zene, tör­té­ne­lem, iro­da­lom, ker­tész­ke­dés, neme­ze­lés, bútor­fes­tés, vil­lany­sze­re­lés, vers­írás, man­da­la­fes­tés, haj­fo­nás, die­te­ti­kus kép­zés, egy új sport vagy bár­mi más.

Mire figyel­jünk a tanu­lás során?

Fon­tos, hogy reá­lis és elér­he­tő célo­kat tűz­zünk ki. Ne akar­junk egy­szer­re min­dent meg­ta­nul­ni, inkább fókusz­ál­junk egy-egy terü­let­re, és abban mélyed­jünk el. Ter­vez­zük meg a tanu­lá­si folya­ma­tot, és állít­sunk fel rövi­debb és hosszabb távú célo­kat!

Figyel­jünk az idő­be­osz­tá­sunk­ra is. Talál­junk rá időt a tanu­lás­ra a min­den­na­pi teen­dő­ink között. Beszél­jük meg a csa­lá­dunk­kal, hogy akár ők is segít­se­nek. Ha szük­sé­ges, osszuk fel egy­más között az ott­ho­ni fel­ada­to­kat, a nagyobb gye­re­ket már job­ban részt tud­nak ven­ni a fel­ada­tok­ban és az egész csa­lád pro­fi­tál­hat abból, ha segí­tik anyát/apát tanul­ni. Amennyi­ben az isko­la­kez­dés nekünk is új pro­jek­tünk lesz, jus­son eszünk­be, hogy isko­lás­ko­rú gyer­me­ke­ink­kel még szo­ro­sab­bá vál­hat a kap­cso­la­tunk a hason­ló meg­mé­ret­te­té­sek okán.

Legyünk magunk­kal türel­me­sek és rugal­ma­sak. Ha vala­mi nem úgy ala­kul, ahogy ter­vez­tük, ne adjuk fel, hanem keres­sünk új módo­kat arra, hogy beil­lesszük a tanu­lást az éle­tünk­be.

Vége­ze­tül pedig ne fél­jünk segít­sé­get kér­ni! Csat­la­koz­ha­tunk tanu­ló­cso­port­hoz, kér­he­tünk segít­sé­get az osz­tály­tár­sa­ink­tól, vagy online fóru­mo­kon is.

Bás­thy Szil­via

_{Kiemelt kép for­rá­sa: Can­va by Min­key Busi­ness Ima­ges}