Az oro­szok­nak egy szé­gyen­tel­jes lépés­sel sike­rült egy pil­la­nat alatt a koro­na­ví­rus híre­it eltün­tet­ni a cím­la­pok­ról, közös­sé­gi média olda­lak­ról és egy új hábo­rú­val tör­té­nel­met írni­uk az utó­kor gene­rá­ci­ó­ja szá­má­ra. Szám­ta­lan gon­do­lat merül fel ilyen­kor az embe­rek­ben. Van, aki neki­áll össze­es­kü­vés elmé­le­te­ket gyár­ta­ni, van aki­ben ez félel­met gene­rál, van aki­ben ez hara­got ébreszt és van aki­ben fel­éb­red az empá­tia. A közös, hogy min­den­ki­ben meg­fo­gal­ma­zó­dik egy gon­do­lat, egy érzés, ha a tör­té­né­sek­re gon­dol. Mar­czin­ka Mátyás írá­sa.

Olva­som a híre­ket, a fotel­har­cos kom­men­te­ket, ahol viro­ló­gus­ból min­den­ki kül­po­li­ti­kai szak­ér­tő­nek képez­te át magát egyet­len nap lefor­gá­sa alatt. Ehhez a tábor­hoz nincs ked­vem csat­la­koz­ni. Azt, hogy mi az oka ennek a hábo­rú­nak, nem fesze­get­ném. Nem értek hoz­zá, nem vagyok nem­zet­biz­ton­sá­gi szak­em­ber. Ember vagyok. Ember, aki érzé­ke­li, hogy vala­mi gond van. Ember, aki­nek első gon­do­la­ta az volt, hogy ide­je fel­áll­ni, segí­te­ni és kiáll­ni a tár­sa­dal­mi prob­lé­mák meg­szün­te­té­se mel­lett. Ami­kor fel­me­rült a hábo­rú híre naí­van hit­tem, hogy ez nem tör­tén­het meg. Olyan távo­li­nak és szür­re­á­lis élet­kép­nek tűnt, amit akkor még el sem tud­tam kép­zel­ni. Szá­mom­ra még min­dig fel­fog­ha­tat­lan, hogy egy darab föl­dért, hata­lo­mért és pén­zért az ember képes egy másik ártat­lan ember éle­tét kiol­ta­ni.

A hábo­rú alatt nem csak a fron­ton har­co­ló kato­nák van­nak élet­ve­szély­ben, hanem a civil lakos­ság is, akik szá­má­ra a leg­na­gyobb fenye­ge­tést nem egy golyó vagy egy rob­ba­nás jelen­te­ni, hanem az ellá­tás hiá­nya, a kór­há­zak össze­om­lá­sa és a lehe­tet­len­né vált köz­le­ke­dés. Egy inzu­li­nos cukor­be­teg, aki ha nem kap inzu­lint élet­ve­szé­lyes álla­pot­ba kerül­het, a dia­lí­zis­re járó vese­be­teg, vagy a rákos beteg, aki nem tud eljut­ni a kór­ház­ba a keze­lés­re az éle­tét veszít­he­ti. Egy váran­dós nőnél a stressz és a mene­kü­lés követ­kez­té­ben meg­in­dul­hat a szü­lés, amely orvo­si ellá­tás hiá­nyá­ban súlyos és mara­dan­dó komp­li­ká­ci­ók­hoz vezet­het.

Azt érzem, hogy most nem lehet opció, hogy segg­fej mód­já­ra homok­ba dugom a fejem és tudo­mást sem veszek a tör­tén­tek­ről, ami­kor szám­ta­lan fel­nőtt ember és kis­gyer­mek van veszély­ben.

Alap­ve­tő­en az is súlyos men­tá­lis meg­ter­he­lést okoz­hat egy ember­nek, ha békés körül­mé­nyek között kell elhagy­nia az ott­ho­nát, ami­ért egész éle­té­ben dol­go­zott. Most szám­ta­lan ukrán állam­pol­gár kény­szer hatá­sá­ra indul el és koc­káz­tat­ja, hogy haj­lék­ta­lan­ként kell leél­nie az éle­tét. Sok­szo­ro­san meg­ter­he­lést okoz ez, ha gyer­mek is van a csa­lád­ban, aki­nek sze­mé­lyi­ség­fej­lő­dé­sé­ben min­den­kép­pen mély nyo­mot fog hagy­ni mind­ez.

A napok­ban beszél­get­tem az Age Of Hope Gyer­mek­vé­del­mi Ala­pít­vány ala­pí­tó elnö­ké­vel Tóth Ákos­sal, akik már készül­tek rá, hogy csa­lá­dok mene­kül­nek majd Záhony felől Magyar­or­szág­ra. Remél­te, hogy a gya­lo­gos ván­dor­lás később indul meg, de fel­ké­szült csa­pa­tá­val, önkén­te­sek segít­sé­gé­vel és a Buda­pest Bike Maf­fia embe­re­i­vel azon­nal rea­gál­tak és meg­ér­kez­tek a határ­hoz, ahol mun­ká­juk­kal azon­na­li segít­sé­get nyúj­ta­nak.

Amint lehe­tő­sé­gem lesz elsza­ba­dul­ni Buda­pest­ről min­den­kép­pen sze­mé­lye­sen is ellá­to­ga­tok a határ­ra, hogy aktí­van támo­gat­ni tud­jam a csa­pat mun­ká­ját, de addig a Wake­Up Com­mu­nity Cen­ter Kft. és vál­lal­ko­zó csa­pa­ta nevé­ben azon­na­li pénz­ado­mánnyal támo­ga­tom az ott folyó mun­kát, vala­mint a már­ci­us havi tel­jes bevé­tel 10%-át fel­aján­lom az ala­pít­vány szá­má­ra az ukrán-orosz hábo­rú­ból mene­kül­tek meg­se­gí­té­sé­re.

A Wake­Up Ügy­nök­ség csa­pa­ta mel­lett a Wake­Up Stú­dió vál­lal­ko­zói part­ne­rei is kap­cso­lód­tak a kez­de­mé­nye­zés­hez és a továb­bi­ak­ban ezúton kér­jük a már meg­lé­vő ügy­fe­le­in­ket, olva­só­in­kat és más hazai vál­lal­ko­zó­kat, cég­ve­ze­tő­ket, magán­sze­mé­lye­ket, hogy köves­sék pél­dán­kat és amennyi­ben lehe­tő­sé­gük van, ajánl­ják fel bevé­te­lük bizo­nyos szá­za­lé­kát erre a cél­ra.

A hatá­ron folyó mun­ká­ról az Age Of Hope ala­pít­vány és a Buda­pest Bike Maf­fia saját face­book olda­lu­kon, vala­mint a lét­re­ho­zott közös ese­mény­ben tudó­sít majd, de addig is vár­ják a pénz­ado­má­nyo­kat. Az ado­má­nyok fel­aján­lá­sá­val kap­cso­lat­ban keresd Tóth Ákost az Age Of Hope szak­mai veze­tő­jét és ala­pí­tó elnö­két a hello@ageofhope.hu címen.

UTALÁSHOZ SZÜKSÉGES ADATOK
Név: Remény Kora Gyer­mek­vé­del­mi Ala­pít­vány
Szám­la­szám: ERSTE BANK11600006–00000000-56705485
Köz­le­mény: add meg az email címed