A cél­ál­lí­tás az élet szá­mos terü­le­tén köz­pon­ti sze­re­pet ját­szik, legyen szó kar­ri­er­ről, sze­mé­lyes fej­lő­dés­ről, élet­mód­ról, vagy akár a min­den­na­pi teen­dők rend­sze­re­zé­sé­ről. A cél­ál­lí­tás­nak van egy fur­csa para­do­xo­na: min­dig túl­ér­té­kel­jük, hogy mit tudunk elér­ni 1 év alatt és min­dig alul­ér­té­kel­jük, hogy mit tudunk elér­ni 5 év alatt.

Szá­mos prob­lé­má­val és kudarc­él­ménnyel gaz­da­god­ha­tunk, ha nem ismer­jük fel idő­ben, hogyan kezel­jük a rövid- és hosszú távú célok közöt­ti egyen­súlyt. Sze­ren­csé­re van­nak arra apró prak­ti­kák, hogyan ala­kít­hatsz ki egy helyes cél­ál­lí­tá­si rutint az éle­ted­ben. Bás­thy Szil­via írá­sa.

Az irre­á­lis opti­miz­mus a cél­ál­lí­tás­ban

Ami­kor új célok­ról beszé­lünk, az opti­miz­mus szük­ség­sze­rű, és támo­gat­ja a ter­ve­zé­si folya­ma­tot. Egy új év kez­de­te, egy új pro­jekt vagy akár egy új élet­hely­zet ins­pi­rá­ló lehet, és gyak­ran eufo­ri­kus len­dü­let­tel vágunk bele. Azon­ban haj­la­mo­sak vagyunk figyel­men kívül hagy­ni azo­kat a kihí­vá­so­kat, aka­dá­lyo­kat és várat­lan ese­mé­nye­ket, ame­lyek az út során fel­me­rül­het­nek. Az első néhány hét­ben vagy hónap­ban a lel­ke­se­dés szár­nya­kat ad, de ahogy halad az idő, és a való­ság bekö­szön, az elvá­rá­sok és a tel­je­sít­mény közöt­ti sza­ka­dék egy­re nyil­ván­va­lób­bá válik.

Nap­ja­ink­ban iszo­nyú fel­gyor­sult vilá­got élünk, ami­ben min­den­ki min­dent azon­nal akar.

Ha vár­nunk kell, ide­ge­sek, feszül­tek leszünk, pár nap vagy hét múl­va pedig fel­ad­juk, pedig nem kudar­cot val­lot­tunk, hanem egy­sze­rű­en nem szá­mo­lunk a szük­sé­ges tanu­lá­si idő­vel, a vál­to­zá­sok­kal és az adap­tá­ci­ós folya­ma­tok­kal. Gyak­ran arra össz­pon­to­sí­tunk, hogy gyors ered­mé­nye­ket érjünk el, és nem vesszük figye­lem­be, hogy a való­ság­ban mennyi min­den szük­sé­ges azok­nak a célok­nak a meg­va­ló­sí­tá­sá­hoz.

Cél­ál­lí­tás 5 évre?! De hát az ren­ge­teg idő!

Az 5 éves idő­táv sokunk­nak már olyan távo­li­nak tűn­het, hogy nehe­zünk­re esik konk­rét ter­ve­ket és célo­kat kitűz­ni, vala­mint ilyen hosszú távon egy cél érde­ké­ben moti­vált­nak marad­ni. Saj­nos haj­la­mo­sak vagyunk alá­be­csül­ni a folya­ma­tos fej­lő­dés és a hosszú távú elkö­te­le­ző­dés ere­jét. Pedig az 5 év lehe­tő­sé­get ad arra, hogy az apró, foko­za­tos lépé­sek össze­adód­ja­nak, és végül jelen­tős vál­to­zá­so­kat hoz­zunk lét­re az éle­tünk­ben.

Lehet­sé­ges, hogy nehe­zen tud­juk elkép­zel­ni jövő­be­li önma­gun­kat. Ez ter­mé­sze­tes. Ami­ben biz­to­sak lehe­tünk, hogy a követ­ke­ző 3–5 év így is — úgy is el fog tel­ni. Lesz­nek az éle­tünk­ben új élet­hely­ze­tek, új lehe­tő­sé­gek, ami­ket még jelen pil­la­nat­ban elkép­zel­ni sem tudunk. A célok kitű­zé­se irány­tű­ként fog min­ket segí­te­ni abban is, hogy a fel­me­rü­lő lehe­tő­sé­gek közül melyi­ket válasszuk, mer­re for­dít­suk az éle­tün­ket, ami­kor lehe­tő­sé­günk adó­dik vál­toz­tat­ni.

Hasz­nál­juk ki az idő ere­jét arra, hogy a cél­ja­ink eléré­sé­ben támo­gas­son min­ket!

Cél­ál­lí­tás: az 5 év lebon­tá­sa

Ahhoz, hogy a hosszú, 3–5 éves célok való­ban meg­va­ló­sít­ha­tó­vá vál­ja­nak, elen­ged­he­tet­len, hogy lebont­suk őket kisebb, könnyeb­ben kezel­he­tő részek­re. Az első lépés az, hogy a hosszú távú célo­kat éves célok­ká ala­kít­juk, majd eze­ket tovább bont­juk negyed­éves, havi és heti célok­ra. Ez a meg­kö­ze­lí­tés lehe­tő­vé teszi, hogy min­dig tisz­tá­ban legyünk azzal, hol tar­tunk az úton, és biz­to­sít­ja, hogy min­den lépé­sünk a vég­ső cél felé vezes­sen. Az ilyen rész­le­tes ter­ve­zés segít fenn­tar­ta­ni a moti­vá­ci­ót, hiszen min­den kisebb siker­él­mény köze­lebb visz a nagyobb cél­hoz, és elke­rül­he­tő­vé válik az az érzés, hogy a nagy cél távol van és elér­he­tet­len.

Fon­tos tud­nod, hogy nem kell már min­den rész­le­tet töké­le­te­sen lát­nod és meg­ter­vez­ned elő­re 5 évre! Pont az a lényeg, hogy a hosszú távú ter­ve­zés­sel csak az irányt jelöl­jük meg, a rész­le­te­ket az éves és rövi­debb távú ter­vek tar­tal­maz­zák.

Cél­ál­lí­tás: hogyan ter­vez­zünk jól és kerül­jük el az irre­á­lis opti­miz­mus csap­dá­ját?

#1. Reá­lis célok kitű­zé­se

Ami­kor célo­kat tűzünk ki, gon­dol­juk végig, figye­lem­be vettük‑e a poten­ci­á­lis aka­dá­lyo­kat és a szük­sé­ges tanu­lá­si időt. Ter­vez­zünk hosszabb táv­ra, de bont­suk le a cél­ja­in­kat rövi­debb rész­cé­lok­ra, és ezek­hez hatá­roz­zuk meg azo­kat az apró lépé­se­ket, amik szük­sé­ge­sek a folya­ma­tos hala­dás­hoz.

#2. Folya­ma­tos felül­vizs­gá­lat

Rend­sze­re­sen vizs­gál­juk felül azt, amit éppen teszünk, hogy biz­to­sak lehes­sünk abban, hogy a helyes irány­ba tar­tunk. Ami­kor pedig szük­sé­ges, mer­jünk bát­ran és idő­ben kor­ri­gál­ni, újra­ter­vez­ni, módo­sí­ta­ni. Ahogy telik az idő, egy­re töb­bet fogunk tud­ni, és az új sza­ka­szo­kat már ezzel a tudás­sal tud­juk meg­ter­vez­ni, meg­va­ló­sí­ta­ni.

#3. Legyünk rugal­ma­sak

Az élet vál­to­zik és a cél­ki­tű­zés is vál­toz­hat vele együtt. Legyünk nyi­tot­tak a vál­to­zá­sok­ra, az újra­ter­ve­zés­re. Ne fél­jünk újra­ér­té­kel­ni az irányt, vagy a célok­hoz veze­tő utat, ha szük­sé­ges.

#4. Ünne­pel­jük meg a rész-sike­re­ket

Ami­kor elérünk a cél­ki­tű­zés egy mér­föld­kő­jé­hez, áll­junk meg egy pil­la­nat­ra, és tuda­to­sít­suk, érté­kel­jük, hogy egy sza­kasszal már végez­tünk, egy lépés­sel már köze­lebb vagyunk a nagy célunk­hoz. Ünne­pel­jük meg!

Bás­thy Szil­via

_{Kiemelt kép for­rá­sa: Can­va — Pix­a­bay by Engin Akyurt}