Buda­pest egyik leg­iz­gal­ma­sabb művé­sze­ti esté­jén össze­ta­lál­ko­zott a múlt és a jelen.
A vász­nak túl­nyúl­tak az ország hatá­ra­in. Így aztán, nem csak az ecset­vo­ná­sok mesél­tek, hanem az online gomb­nyo­má­sok is. A Virág Judit Galé­ria, 2025. októ­ber 17-én, a Novo­tel Buda­pest City & Buda­pest Kong­resszu­si Köz­pont­ban ren­dez­te meg őszi auk­ci­ó­ját. A nagy­sza­bá­sú ese­mény volt, mint egy tér- és idő­kö­zi talál­ko­zó, ahol fest­mé­nyek tár­sa­log­nak, lici­tek rep­ked­nek, és a művé­szet hatá­rai kitá­gul­nak.

A galé­ria, ahol min­den egyes vonal tör­té­ne­tet hor­doz

A Falk Mik­sa utca ele­gáns házai között áll egy épü­let, ahol min­den kép egy tör­té­ne­tet mesél. A Virág Judit Galé­ria 1997-ben nyi­tot­ta meg kapu­it, és azóta is meg­ha­tá­ro­zó hely­szí­ne a magyar művé­sze­ti élet­nek. Falai között élnek a 19–21. szá­za­di fes­té­szet mes­te­rei, kar­ölt­ve a sze­cesszió kerá­mi­á­i­val. Ez egy külön­le­ges szub­kul­tú­ra, ahol a művé­szet irán­ti szen­ve­dély ott­hon­ra talál.

Az őszi auk­ció esté­jén a galé­ria meg­telt élet­tel: közel két­száz tétel került kala­pács alá, és három kon­ti­nens­ről érkez­tek lici­tek. A sze­mé­lyes jelen­lét izgal­ma és az online tér lük­te­té­se együtt for­mál­ták az atmosz­fé­rát. Egy leütés nem­csak vásár­lást, hanem új feje­ze­tet is jelen­tett a magyar fes­té­szet tör­té­ne­té­ben.

Berény Róbert — Árnyék és Olym­pia

Egy mez­te­len nőalak: moz­du­lat­lan, még­is élő. Berény Róbert, a magyar avant­gárd nagy alak­ja. Az 1928–29 körül készült Árnyék és Olym­pia című fest­mé­nyé­vel a női tes­tet, vala­mint az iden­ti­tás finom ábrá­zo­lá­sát is átér­tel­mez­te. Az akt egy­szer­re sti­li­zált és érzé­ki, intel­lek­tu­á­lis és szen­ve­dé­lyes.

A lici­tá­lók léleg­zet­vissza­fojt­va figyel­ték, hogyan emel­ke­dik a kiki­ál­tá­si ár. Míg­nem 38 mil­lió forint­nál csa­pott le a kala­pács.

Kmetty János — Csend­élet KUT folyó­irat­tal

Kmetty János a modern magyar fes­té­szet fegyel­me­zett zse­ni­je volt. A Csend­élet KUT folyó­irat­tal című alko­tá­sa az avant­gárd és a klasszi­kus rend közöt­ti híd. A képen min­den tárgy a helyén van, és min­den szín mögött ott a tuda­tos szán­dék. A kom­po­zí­ció zene­i­sé­ge, a rit­mus és a kubis­ta szer­ke­zet egé­szen külön­le­ges har­mó­ni­át teremt.

A licit szá­mai itt is gyor­san emel­ked­tek, majd 36 mil­li­ó­nál csen­de­se­dett el a terem. Ennyi­ért kelt el a magyar moder­niz­mus egyik csúcs­pont­ja.

Tiha­nyi Lajos — Zöld-fehér kom­po­zí­ció

Tiha­nyi Lajos a hatá­ro­kon túli magyar moder­ni­tás meg­tes­te­sí­tő­je. A har­min­cas évek Pári­zsá­ban már az abszt­rakt művé­szet élvo­na­lá­ban moz­gott. A most elár­ve­re­zett Zöld-fehér kom­po­zí­ció pon­to­san ebből a kor­szak­ból való.

A geo­met­ri­kus rend mögött ott rej­tő­zik a sze­mé­lyes­ség, a rit­mus mögött a lélek. A mű végül 12 mil­lió forin­tért került a művész hagya­té­ká­ból új tulaj­do­nos­hoz.

A fel­fe­de­zé­sek esté­je

A nagy nevek mel­lett ez az este a csen­des dia­da­lo­ké is volt. Biai Fög­le­in Ist­ván Caba­ret című fest­mé­nye a húszas évek pezs­gő éjsza­kai éle­tét idéz­te meg, ahol az árnyak játé­ká­ban a moz­du­lat válik hang­sú­lyos­sá. Ruzics­kay György Olasz táj című képe medi­ter­rán derűt hozott, a nap­fény és az archi­tek­tú­ra har­mó­ni­á­ját, mely­ben az embe­ri jelen­lét csak buj­kál. Bor­nem­isza Lász­ló Albe­ro­bel­lo című műve pedig a dél-olasz város külön­le­ges trul­ló-háza­in keresz­tül mesélt a for­ma és a fény köl­té­sze­té­ről.

Ezek a művek nem rekord­ára­kat, hanem főként érzel­me­ket pro­du­kál­tak. A fel­fe­de­zés örö­mét, hogy a magyar fes­té­szet sok­kal gaz­da­gabb annál, mint amit a címek vagy szá­mok jelez­nek.

Online és való­ság — egyet­len tér­ben

A Virág Judit Galé­ria ma már nem csu­pán egy buda­pes­ti auk­ci­ós­ház. Élő, nem­zet­kö­zi plat­form, ahol az online licit nem ellen­sé­ge, hanem tár­sa a klasszi­kus kala­pács­ütés­nek. A tech­no­ló­gia és a művé­szet kéz a kéz­ben jár. A fest­mé­nyek útra kel­nek, és köz­ben embe­re­ket köt­nek össze, időt és távol­sá­got hidal­va át.

Ami­kor a vászon útra kel

Ami­kor vala­ki Toki­ó­ban egy kat­tin­tás­sal lici­tál egy bada­cso­nyi táj­kép­re, akkor a magyar művé­szet új hazá­ra talál. Az auk­ció ugyan­is, több, mint érté­ke­sí­tés: emlé­kez­tet arra, hogy a művé­szet nem sta­ti­kus. Nem kell a falon, vagy egy vit­rin­ben poro­sod­nia örök­re. Néha töb­bet szá­mít, ha útra kel, és úgy mesél tovább. A múlt­bé­li hely­szí­ne­ken szü­le­tett ecset­vo­ná­sok, a jövő teré­ben talál­ják meg az elbe­szé­lés szö­ve­té­nek újabb szá­la­it. Ezál­tal kel­nek új élet­re szí­nek, for­mák, anya­gok és velük együtt mi magunk is.

A Virág Judit Galé­ria soron követ­ke­ző ese­mé­nye, novem­ber 17-én, a Buda­pest Music Cen­ter-ben kap helyet. Az ötö­dik alka­lom­mal meg­ren­de­zés­re kerü­lő Zsol­nay kerá­mia auk­ci­ón sze­cesszi­ós kas­pók, vázák vará­zsol­ják majd el a műér­tők és gyűj­tők közön­sé­gét.

Gyen­ge-Rusz Anett