Egy Bara­nya megyei pin­ce­ház­ban élő csa­lád tör­té­ne­te min­den­kit mélyen fel­ka­var­hat: súlyo­san beteg szü­lők két gye­rek­kel, mini­má­lis anya­gi for­rá­sok­kal, romos, pené­szes ház­ban. Soma Mama­gé­sa és hama­ro­san az 5. szü­le­tés­nap­ját ünnep­lő szer­ve­zet, a Segí­tek egy csa­lá­dot fel­hív­ja a figyel­met a segít­ség szük­sé­ges­sé­gé­re. Nem fel­tét­le­nül pénz­re van most szük­ség. A támo­ga­tás pénz­zel, ruhá­val, élel­mi­szer­rel, lak­ha­tá­si fel­újí­tás­sal, de akár apró figyel­mes­sé­gek­kel is lehet­sé­ges. A tör­té­net nem csu­pán figyel­mez­te­tés, hanem fel­hí­vás, hogy össze­fo­gás­sal és empá­ti­á­val való­di vál­to­zást lehet elér­ni, és egy csa­lád szá­má­ra biz­ton­sá­gos, meleg ott­hont terem­te­ni.

Elké­pesz­tő és szív­szo­rí­tó embe­ri tör­té­ne­tek van­nak! Igen, tudom, te is tele vagy ilye­nek­kel, és nem sze­ret­nél egy újab­bat meghallgatni/elolvasni, de beval­lom, engem újra és újra fel­ka­var, hogy így élnek Mo.-on embe­rek, hogy ilyen a szo­ci­á­lis hálónk, hogy ez lehet­sé­ges. Döb­be­net és szé­gyen­tel­jes.

– áll Soma Mama­gé­sa Face­book-olda­lán, aki meg­osz­tot­ta az álta­la élet­re hívott Segí­tek egy csa­lá­dot szer­ve­zet egyik leg­szív­hez szó­ló bejegy­zé­sét.

A tel­jes tör­té­ne­tet elol­vas­va való­ban szé­gyen­le­tes, hogy a magyar szo­ci­á­lis háló nem képes meg­előz­ni, hogy embe­rek ilyen körül­mé­nyek között élje­nek. Eköz­ben sokan kizá­ró­lag a pro­pa­gan­dá­ból tájé­ko­zód­nak, és azt hiszik, hogy min­den rend­ben van, mint­ha egy másik világ­ban élné­nek. Az aláb­bi tör­té­net azon­ban rávi­lá­gít a való­ság­ra, amely soka­kat mélyen fel­ka­var­hat.

Sür­gős segít­ség­re szo­ru­ló csa­lád Bara­nyá­ban

Egy Bara­nya megyei tele­pü­lés kül­te­rü­le­ti részén, egy sző­lő­he­gyi pin­ce­ház­ban lakik az 54 éves Éva, fér­jé­vel, Ist­ván­nal és két kis­is­ko­lás gyer­me­kük­kel. A szü­lők súlyos beteg­sé­ge miatt nem képe­sek dol­goz­ni: Ist­ván rossz­in­du­la­tú daga­na­tos beteg­sé­ge mel­lett szív- és tüdő­aszt­má­val küzd, és műtét­re szo­rul. Éva súlyos auto­im­mun beteg­sé­ge miatt leszá­za­lé­kol­ták, fáj­dal­mai pedig kor­lá­toz­zák moz­gá­sát, rend­sze­res immu­no­ló­gi­ai keze­lést kap ekcé­ma jel­le­gű bőr­be­teg­sé­gé­re.

A csa­lád mind­össze 135 ezer forint­ból él havon­ta a rok­kant­nyug­dí­jak­ból és csa­lá­di pót­lék­ból.

Ennek nagy részét – 40–50 ezer forin­tot – gyógy­sze­rek­re köl­tik, miköz­ben az alap­ve­tő kiadá­sok, mint az élel­mi­szer, gáz­pa­lack, vil­lany és fűtés, szin­tén komoly ter­het jelen­te­nek. Télen a fűtés­hez szük­sé­ges tűzi­fa ára 40 ezer forint köb­mé­te­ren­ként, ami szin­te lehe­tet­len­né teszi a meleg ott­hon biz­to­sí­tá­sát.

Kihí­vá­sok a lak­ha­tás­ban

A sző­lő­he­gyi kül­te­rü­let jár­mű­vel gya­kor­la­ti­lag meg­kö­ze­lít­he­tet­len. A csa­lád­nak gyak­ran talics­ká­val kell fel­tol­nia a cso­ma­go­kat, és a gye­re­kek min­den nap gya­log jár­nak az isko­lá­ba a föld­úton, akár eső­ben, akár fagy­ban. A pin­ce­ház álla­po­ta kri­ti­kus: beázik, a tete­je lyu­kas, falai pené­sze­sek, für­dő­szo­ba nincs, a vizet a teme­tő kút­já­ból hord­ják, és mos­ni is csak eső­víz­ből tud­nak. Nyá­ron, ami­kor a cisz­ter­na üres, az apa kan­nák­ban cipel vizet a ház­ba.

Az önkor­mány­zat­hoz évek óta benyúj­tott kér­vény elle­né­re lak­ha­tá­si támo­ga­tás­ra nem került sor, pedig a falu­ban len­ne elér­he­tő ház a csa­lád szá­má­ra. A tető és a ház fel­újí­tá­sa sür­ge­tő, a mennye­ze­tet jelen­leg hun­ga­ro­cell borít­ja kilenc helyen, így az ég lát­szik a szo­bá­ból.

A csa­lád két gyer­me­ke, Timi (11) és Oli­vér (10), isko­lá­ba jár, de mind­ket­ten bete­ge­sek: Timi szem­üve­ges, látá­sa folya­ma­to­san rom­lik, Oli­vér­nél disz­le­xi­át álla­pí­tot­tak meg. Az isko­lá­ból kap­tak ugyan lap­to­pot ott­ho­ni hasz­ná­lat­ra, de inter­net híján a tanu­lás tovább­ra is aka­dá­lyok­ba ütkö­zik. Az inter­net bekö­té­se most kiemel­ten fon­tos a gye­re­kek tanul­má­nyai miatt.

Segí­tek egy csa­lá­dot: Mire van szük­ség?

A csa­lád támo­ga­tá­sá­ra pénz­ado­mány, tar­tós élel­mi­szer, ruha és cipő szük­sé­ges. A gye­re­kek­nek kará­csony­kor sem jutott aján­dék, ezért az ünne­pi meg­le­pe­té­sek is rend­kí­vül érté­ke­sek len­né­nek. A tető fel­újí­tá­sa szin­tén sür­gős, hogy a pin­ce­ház ne vál­jon tel­je­sen lak­ha­tat­lan­ná, és a csa­lád egész­sé­gi álla­po­ta tovább romol­jon. Ruha- és cipő­mé­re­tek: Éva (S, cipő 40–41), Ist­ván (XXXL, cipő 42), Timi (146, cipő 37), Oli­vér (134, cipő 36).

A csa­lád álma egy való­di, meleg ott­hon (lakás vagy ház), für­dő­szo­bá­val, amely lehe­tő­sé­get ad a gye­re­kek egész­sé­ges, nor­má­lis élet­kö­rül­mé­nye­i­re.

Soma Mama­gé­sa és a Segí­tek egy csa­lá­dot szer­ve­zet köz­re­mű­kö­dé­sé­vel a csa­lád anya­gi és tár­gyi támo­ga­tást fogad. A leg­fon­to­sabb lehe­tő­sé­gek: pénz­ado­mány – csek­ken keresz­tül is lehet­sé­ges a támo­ga­tás, élel­mi­szer és alap­ve­tő ház­tar­tá­si esz­kö­zök – tar­tós élel­mi­sze­rek, tisz­tí­tó­sze­rek. ruha és cipő – a fent meg­adott mére­tek sze­rint, lak­ha­tás támo­ga­tá­sa – segít­ség a tető, falak fel­újí­tá­sá­hoz, akár hosszú távú lakás biz­to­sí­tá­sa a csa­lád szá­má­ra.

Az össze­fo­gás min­den apró segít­ség szá­mít, és való­ban éle­tet ment­het. Ez a tör­té­net rávi­lá­gít arra, hogy a magyar szo­ci­á­lis háló nem képes min­den rászo­ru­lót elér­ni. Sok ember él a tár­sa­da­lom peri­fé­ri­á­ján, miköz­ben a lak­ha­tás, az egész­ség­ügy és az alap­ve­tő szol­gál­ta­tá­sok hiá­nyo­sak. Soma Mama­gé­sa Face­book-poszt­ja fel­hív­ja a figyel­met arra, hogy az ilyen hely­ze­tek nem csu­pán szív­szo­rí­tó­ak, de szé­gyen­le­te­sek is.

Az ország töb­bi részén élő embe­rek gyak­ran csak a pro­pa­gan­dá­ból tájé­ko­zód­nak, ezért nehe­zen kép­ze­lik el, hogy egy csa­lád milyen körül­mé­nyek között kény­te­len élni nap mint nap. A való­ság gyak­ran sok­ko­ló: a romos pin­ce­ház­ban élő csa­lád min­den­nap­ja­it a beteg­sé­gek, a hideg és az alap­ve­tő szük­ség­le­tek hiá­nya hatá­roz­za meg.

Az össze­fo­gás éle­tet ment­het

A Segí­tek egy csa­lá­dot szer­ve­zet fel­hí­vá­sa és Soma Mama­gé­sa akti­vi­tá­sa pél­dát mutat a civil össze­fo­gás ere­jé­re. Bár a magyar álla­mi rend­szer las­sú, a közös­ség képes gyors segít­sé­get nyúj­ta­ni, és javí­ta­ni a leg­in­kább rászo­ru­lók élet­kö­rül­mé­nye­in. A tör­té­net rávi­lá­gít arra, hogy a közös­sé­gi össze­fo­gás és a figye­lem­fel­hí­vás a médi­á­ban kulcs­fon­tos­sá­gú a súlyos hely­zet­ben lévő csa­lá­dok meg­se­gí­té­sé­hez. Min­den ado­mány, legyen az pénz, ruha, étel vagy akár esz­köz, hoz­zá­já­rul­hat a csa­lád élet­mi­nő­sé­gé­nek javí­tá­sá­hoz, és új reményt adhat a gye­re­kek­nek.

Ötéves a Segí­tek egy csa­lá­dot kez­de­mé­nye­zés

Koráb­ban már beszá­mol­tunk róla, hogy ezen a hét­vé­gén ünnep­li ötö­dik szü­le­tés­nap­ját a Segí­tek egy csa­lá­dot kez­de­mé­nye­zés. Rongy­rá­zós par­ti helyett még a szü­le­tés­nap­juk alkal­má­ból is segí­te­nek. A Segí­tek egy csa­lá­dot közös­sé­ge szep­tem­ber 17-én ünnep­li ötö­dik szü­le­tés­nap­ját Buda­pes­ten, egy külön­le­ges jóté­kony­sá­gi kon­cert­tel. Az esten meg­le­pe­tés kon­cert, művé­sze­ti auk­ció és közös ünnep­lés vár­ja a segí­tő szí­vű ven­dé­ge­ket.

_{Kiemelt képünk illuszt­rá­ció!}