Volt egy utca a kép­er­nyőn, amely első látás­ra maga volt az ame­ri­kai álom: gon­do­san nyírt sövé­nyek, fehér kerí­té­sek, mosoly­gós szom­szé­dok és hibát­lan házi­asszo­nyok. A Lila Akác köz azon­ban hamar bebi­zo­nyí­tot­ta, hogy a leg­szebb kül­vá­ro­si képes­la­pok mögött rej­le­nek a leg­sö­té­tebb tit­kok. A Szü­le­tett fele­sé­gek 2004-től egé­szen 2012-ig tar­tott min­ket izga­lom­ban, és köz­ben tel­je­sen újra­gon­dol­ta, mit jelent nőnek, anyá­nak, fele­ség­nek vagy épp “csak” tit­kok őrző­jé­nek len­ni.

Egy öngyil­kos­ság, ami min­dent elin­dí­tott

A soro­zat indu­lá­sa már önma­gá­ban sok­ko­ló volt. Mary Ali­ce Young, az a nő, aki­ről min­den­ki azt gon­dol­ta, hogy bol­dog és elé­ge­dett, a leg­vá­rat­la­nabb pil­la­nat­ban önke­zé­vel vetett véget éle­té­nek. Ez a tra­gé­dia nem­csak a Lila Akác köz lakó­i­nak éle­tét ráz­ta meg, hanem min­ket, néző­ket is. Mary Ali­ce szel­lem­ként tért vissza, hogy elme­sél­je barát­női tör­té­ne­tét. Ez a külön­le­ges nar­rá­ció azon­nal meg­kü­lön­böz­tet­te a soro­za­tot min­den más kor­társ pro­duk­ci­ó­tól:

egy­szer­re volt intim, gúnyos és szív­szo­rí­tó.

Susan, Bree, Lynet­te és Gab­ri­el­le – négy nő, négy sors, négy tel­je­sen elté­rő sze­mé­lyi­ség. Az egyik ügyet­len, de bájos roman­ti­kus, aki min­dig a szí­ve után megy. A másik meg­szál­lot­tan ragasz­ko­dik a töké­le­tes­ség­hez, még akkor is, ha ez las­san tönk­re­te­szi. A har­ma­dik foly­ton a csa­lád­já­ért küzd, miköz­ben saját álma­it hát­tér­be szo­rít­ja. A negye­dik pedig a luxus és a szen­ve­dély rab­ja, aki kép­te­len bele­tö­rőd­ni az egy­sze­rű hét­köz­na­pok­ba. Négy külön világ, még­is mind­annyi­an ugyan­azon az utcán éltek, sok­szor ugyan­azok­kal a hazug­sá­gok­kal, félel­mek­kel és vágyak­kal.

A Szü­le­tett fele­sé­gek iga­zi ere­je abban rej­lett, hogy soha nem lehe­tett tud­ni, mi tör­té­nik a követ­ke­ző pil­la­nat­ban. Egy epi­zód­ban még nevet­het­tünk Susan ügyet­len­sé­gén, a követ­ke­ző­ben pedig szem­ta­núi lehet­tünk egy gyil­kos­sá­gi rej­tély kibon­ta­ko­zá­sá­nak. A soro­zat folya­ma­to­san egyen­sú­lyo­zott a humor és a drá­ma, a könnyed­ség és a feszült­ség hatá­rán.

Ebben rej­lett a vará­zsa: min­den néző meg­ta­lál­ta ben­ne azt, ami hoz­zá szólt.

A soro­zat évad­ról évad­ra újabb és újabb tit­kok­kal, szom­szé­dok­kal és for­du­la­tok­kal lep­te meg a közön­sé­get. A közép­pont­ban min­dig ott volt a kér­dés: vajon mennyi­re ismer­het­jük iga­zán a szom­szé­da­in­kat? És mennyi­re ismer­jük saját magun­kat?

Tesz­teld a tudá­so­dat, hogy mennyi­re isme­red a Lila­akác Köz lakó­it

Ha még több kvíz­zel ját­sza­nál és tesz­tel­néd a tudá­so­dat, akkor a Wake­Up Maga­zin kvíz­já­té­ka­i­val meg­te­he­ted!

A siker kulissza­tit­kai

A soro­zat ötle­te Marc Cher­ry fejé­ből pat­tant ki, ami­kor egy hír­adó­ban egy tra­gi­kus ese­tet nézett édes­any­já­val. Azon­nal tud­ta: a lát­szó­lag idil­li házi­asszo­nyi sze­rep mögött ren­ge­teg kimon­dat­lan tör­té­net lapul. Hosszú ide­ig sen­ki nem hitt ben­ne, több nagy csa­tor­na is vissza­uta­sí­tot­ta, mielőtt az ABC végül zöld utat adott neki.

A dön­tés tör­té­nel­mi­nek bizo­nyult.

A for­ga­tá­sok a híres Uni­vers­al Stu­dios dísz­let­ut­cá­ján zaj­lot­tak, ame­lyet Colo­ni­al Street­ként ismer­tek. Itt már koráb­ban szám­ta­lan film és soro­zat for­gott, de a Lila Akác köz neve örök­re össze­forrt a Szü­le­tett fele­sé­gek­kel. Érde­kes­ség, hogy a házak nagy része való­já­ban csak hom­lok­zat volt, a bel­ső jele­ne­te­ket stú­di­ó­ban épí­tet­ték meg. Még­is olyan hite­le­sen ábrá­zol­ták a kert­vá­ro­si éle­tet, hogy nézők mil­li­ói hit­ték el, való­ban egy iga­zi kis­vá­ro­si utcát lát­nak.

A főcím hang­zá­sa és képi vilá­ga is iko­ni­kus lett. Olyan “elf­ma­nes”, misze­rint egy­szer­re vidám és gro­tesztk, ami jól illik a soro­zat sza­ti­ri­kus han­gu­la­tá­hoz. Dan­ny Elf­man dal­la­ma azon­nal fel­is­mer­he­tő, a képi világ pedig külön­le­ges iró­ni­á­val ját­szott rá a női sze­re­pek­re: az idők során készült műal­ko­tá­sok­ból válo­ga­tott jele­ne­tek­kel mutat­ta meg, hogyan lát­ta a tár­sa­da­lom a nőket – és hogyan ját­sza­nak ők ezek­kel a sze­re­pek­kel.

A soro­zat nem­csak a néző­ket, hanem a kri­ti­ku­so­kat is levet­te a lábá­ról. Emmy- és Gol­den Globe-díja­kat zse­belt be, és 2007-re már több mint 120 mil­lió ember követ­te világ­szer­te. Magyar­or­szá­gon is hatal­mas siker volt, a TV2 műso­rán debü­tált, és hamar beszéd­té­ma lett. Bár a későb­bi éva­dok nézett­sé­ge csök­kent, a rajon­gás sosem múlt el. A finá­lé 2012-ben még min­dig az év egyik leg­né­zet­tebb tele­ví­zi­ós ese­mé­nye volt.

Miért sze­ret­jük még ma is a Szü­le­tett Fele­sé­gek tör­té­ne­tét?

A Szü­le­tett fele­sé­gek nem csu­pán egy soro­zat volt, hanem tükör is. Meg­mu­tat­ta, hogy a “töké­le­tes nő” sze­rep mögött mennyi fáj­da­lom, két­ség és vágy húzó­dik meg. Hogy a bol­dog házas­ság, a szép ott­hon és a jól nevelt gye­re­kek mögött is ott lapul­hat­nak a tit­kok, ame­lye­ket soha nem osz­ta­nánk meg sen­ki­vel.

Talán ezért is maradt ennyi­re emlé­ke­ze­tes. Mert miköz­ben szó­ra­koz­ta­tott, meg­ne­vet­te­tett és sok­kolt, köz­ben fino­man arra is figyel­mez­te­tett: ne ítél­jünk első pil­lan­tás­ra. Min­den­ki rej­te­get vala­mit.

Ma, több mint tíz évvel a finá­lé után is, a Szü­le­tett fele­sé­gek örök­sé­ge él. A Lila Akác köz neve még min­dig össze­kap­cso­ló­dik a tit­kok­kal, a szar­kasz­ti­kus humor­ral és a drá­má­val. A karak­te­rek örök­re velünk marad­tak: Susan ügyet­len­sé­ge, Bree makacs­sá­ga, Lynet­te har­cos­sá­ga és Gab­ri­el­le szen­ve­dé­lye mind-mind olyan tulaj­don­sá­gok, ame­lye­ket magunk­ban is fel­fe­dez­he­tünk.

Bár ez a tör­té­net véget ért, egy biz­tos: ami­kor leg­kö­ze­lebb végig­sé­tá­lunk egy csen­des, töké­le­tes kert­vá­ro­si utcán, talán egy kicsit min­dig arra gon­do­lunk majd — vajon itt milyen tit­kok lapul­nak a mosoly­gós ajtók mögött?

Nem­ré­gen azon­ban beje­len­tet­ték, hogy Lila Akác köz néven hama­ro­san új soro­za­tot indí­ta­nak, ami a Szü­le­tett Fele­sé­gek reboot­ja lesz. Így a sokak által sze­re­tett utca ismét meg­te­lik majd sötét tit­kok­kal, ami új sze­rep­lők­nek és új tör­té­ne­tek­nek ad majd ott­hont.

_{For­rás: itt, kiemelt kép for­rá­sa: Can­va}