Gia­co­mo Maras­to­ni, vagy ahogy magya­ro­san hasz­nál­ta: Maras­to­ni Jakab (1804‒1860) Velencében szüle­tett, és az otta­ni híres Képzőművészeti Akadémián tanult. Az 1830-as évek ele­jén auszt­ri­ai kör­út­ra ment, majd 1833-ban Pozsony­ba köl­tö­zött. 1836-ban tet­te át műkö­dé­se hely­szí­nét Pest­re, ahol halá­lá­ig élt.

Maras­to­ni Magyar­or­szág reform­ko­ri meg­úju­lá­sá­hoz csat­la­ko­zott, port­ré­fes­tő­ként műkö­dött a pozso­nyi, illet­ve kolozs­vá­ri ország­gyű­lé­sek ide­jén, vala­mint évti­ze­de­kig a neme­si és pol­gá­ri csa­lá­dok meg­ren­de­lé­sé­re dol­go­zott. 1846-ban Pes­ten a Nagy­híd utcá­ban, egy Hild József ter­vez­te épü­let har­ma­dik eme­le­tén nyi­tot­ta meg – min­den vagyo­nát beál­doz­va ‒ úttö­rő intéz­mé­nyét, az Első Magyar Fes­té­sze­ti Aka­dé­mi­át. A szük­sé­ges műtárgy­má­so­la­to­kat, gipsz­szob­ro­kat, met­sze­te­ket Itá­li­á­ból sze­rez­te be. A meg­nyi­tó Pest meg­ha­tá­ro­zó kul­tu­rá­lis ese­mé­nye volt, nagy érdek­lő­dést kel­tett, a művészt még abban az évben Pest dísz­pol­gá­rá­vá válasz­tot­ták. A pár­to­ló szer­ve­zet­tel is támo­ga­tott művész­kép­ző magán­in­téz­mény 1860-ig, Maras­to­ni halá­lá­ig állt fenn. Isko­lá­já­ban a 19. szá­zad máso­dik felé­nek fon­tos művé­szei is ‒ töb­bek közt Szem­lér Mihály és Lotz Károly – tanul­tak. 

Egy olasz Pes­ten

A kiál­lí­tás bemu­tat­ja Maras­to­ni Jakab csa­lád­ját és tanul­má­nya­it, nyo­mon köve­ti élet­út­ját Velen­cé­től Bécsen és Pozso­nyon át Pes­tig. Maras­to­ni alko­tó­ként és művé­sze­ti szer­ve­ző­ként hamar a pes­ti köz­élet meg­ha­tá­ro­zó alak­já­vá vált. Kap­cso­lat­rend­sze­re, Pes­ten műkö­dő Aka­dé­mi­á­ja és az onnan indu­ló, majd később nagy hír­név­re szert tett magyar művé­szek korai tevé­keny­sé­ge meg­ha­tá­ro­zó volt a reform­ko­ri Pozsony és Pest ala­ku­lá­sá­ban egy­aránt. Művé­sze­ti isko­lá­ja műkö­dé­se a hagyo­má­nyos aka­dé­mi­ai érté­kek men­tén zaj­lott, a hazai kép­ző­mű­vé­sze­ti fel­ső­ok­ta­tás meg­te­rem­té­sé­nek szán­dé­ká­val. E kor­ban – ahogy sok­szor ma is ‒ egy művész gyak­ran Euró­pa külön­bö­ző pont­ja­in pró­bált sze­ren­csét. Maras­to­ni több­fé­le nem­zet­hez kötő­dő iden­ti­tá­sa a Habs­burg Biro­da­lom közép-euró­pa­i­sá­gá­ba fog­lal­va ter­mé­sze­tes volt.

A reform­kor végén Bara­bás Mik­lós mel­lett az ország leg­je­len­tő­sebb port­ré­fes­tő­jé­nek szá­mí­tott, majd a dager­ro­tí­pia korai kísér­le­te­ző­jé­vé is vált. Magán­in­téz­mé­nye az 1871-ben meg­ala­ku­ló álla­mi művé­sze­ti okta­tás leg­je­len­tő­sebb előd­je volt.

Ez az első kiál­lí­tás, amely kísér­le­tet tesz Maras­to­ni Jakab élet­mű­vé­nek átte­kin­té­sé­re. Amel­lett, hogy a Buda­pes­ti Tör­té­ne­ti Múze­um Kép­ző­mű­vé­sze­ti Gyűj­te­mé­nyé­ből, a Fővá­ro­si Kép­tár anya­gá­ból indult ki, a leg­je­len­tő­sebb hazai köz­gyűj­te­mé­nyek, mint a Szép­mű­vé­sze­ti Múze­um – Magyar Nem­ze­ti Galé­ria és a Magyar Nem­ze­ti Múze­um köl­csön­zött műve­it mutat­ja be. Emel­lett szá­mos műal­ko­tás elő­ször lát­ha­tó Buda­pes­ten, mint pél­dá­ul a Pozso­nyi Váro­si Galé­ri­á­ból köl­csön­zött, nagy mére­tű, a Scherz csa­lá­dot ábrá­zo­ló csa­lád­port­ré, de mind­ed­dig sosem volt lát­ha­tó a BTM Kis­cel­li Múze­um – Fővá­ro­si Kép­tár gyűj­te­mé­nyé­nek külön­le­ges raj­zi anya­ga sem, közel 60 tanul­má­nyi rajz.

A hat­éves elő­ké­szí­tő mun­ka ered­mé­nye­ként meg­nyí­ló élet­mű­ki­ál­lí­tás négy ország 28 köz- és egy­há­zi gyűj­te­mé­nyé­ből, vala­mint magán­gyűj­tők­től köl­csön­zött 240 műtár­gyat állít ki.

A kiál­lí­tás 2025. júni­us 19. és októ­ber 26. között láto­gat­ha­tó, min­den­nap 10‒18 óra között.

_{Kép for­rá­sa: Vár­mú­ze­um}