2025. már­ci­us 1‑jén került meg­ren­de­zés­re az Esély Peda­gó­gi­ai Köz­pont Óvo­da, Álta­lá­nos Isko­la, Szak­is­ko­la, Kész­ség­fej­lesz­tő Isko­la, Kol­lé­gi­um és Egy­sé­ges Gyógy­pe­da­gó­gi­ai Mód­szer­ta­ni Intéz­mény Magyar­bán­he­gye­si Tag­in­téz­mé­nyé­nek, illet­ve a Magyar­bán­he­gye­si Sajá­tos Neve­lé­si Igé­nyű Gyer­me­ke­kért Ala­pít­vány első közös szer­ve­zé­sű ren­dez­vé­nye, az Ali­ce Cso­da­or­szág­ban jóté­kony­sá­gi bál. Kál­mán­né Péli Ibo­lya gyógy­pe­da­gó­gus­ként dol­go­zik az intéz­mény­ben, beszá­mo­ló­ja a báli elő­ké­szü­le­tek­től a meg­va­ló­sí­tá­sig tar­tó idő­sza­kot öle­li fel.

Hogy mi köti össze a sajá­tos neve­lé­si igé­nyű gyer­me­ke­ket Ali­ce Cso­da­or­szá­gá­val? Külön­le­ges, meg­ha­tá­ro­zó, érzé­keny és sok­szí­nű világ ez. Oly­kor sem­mi sem egy­ér­tel­mű és még­is, ha meg­fe­le­lő­en tekin­tünk rá, magá­tól érte­tő­dőbb nem is lehet­ne. A jóté­kony­sá­gi bál mint híd köti össze a két vilá­got, ami való­já­ban egy­más­ba ágya­zód­va min­den­na­punk része. Mi kell hoz­zá? Szív határ­ta­lan sze­re­tet­tel, némi össze­fo­gás és egy csi­pet­nyi cso­da.

Ala­pít­vány a gyer­me­ke­kért

A Magyar­bán­he­gye­si Sajá­tos Neve­lé­si Igé­nyű Gyer­me­ke­kért Ala­pít­vány 2024 tava­szán ala­kult meg. Boz­s­óné Budai Zsu­zsa, a MASNI Gyer­me­ke­kért Ala­pít­vány kura­tó­ri­u­má­nak elnö­ke így nyi­lat­ko­zott az ala­pít­vány lét­re­jöt­té­ről:

„Álmod­tunk egy nagyot. Sze­ret­tünk vol­na lét­re­hoz­ni vala­mi jó és mara­dan­dó dol­got. Elsőd­le­ges célunk a sajá­tos neve­lé­si igé­nyű gyer­me­kek meg­se­gí­té­se. Sze­ret­nénk, ha tud­nánk biz­to­sí­ta­ni szá­muk­ra ren­ge­teg olyan dol­got, esz­kö­zö­ket és prog­ra­mo­kat, ame­lye­ket egyéb­ként nem kap­hat­ná­nak meg. Sze­ret­nénk segí­te­ni a peda­gó­gus kol­lé­gá­ink mun­ká­ját is, hiszen a nehéz min­den­na­pok­ban helyt áll­nak, és igye­kez­nek leg­jobb tudá­suk sze­rint nevel­ni, oktat­ni eze­ket a gyer­me­ke­ket, fia­ta­lo­kat.”

A cso­dá­kért ten­ni is kell

Elme­sé­lem, hogyan kerül­tünk Cso­da­or­szág­ba. A tan­tes­tü­le­tünk úgy dön­tött, hogy az ala­pít­vány mun­ká­ját támo­gat­juk, és közö­sen szer­ve­zünk egy jóté­kony­sá­gi bálat. Úgy gon­dol­tuk, hogy a bálon való rész­vé­tel­lel a részt­ve­vők hoz­zá­já­rul­hat­nak az ala­pít­vány minél ered­mé­nye­sebb műkö­dé­sé­hez, hiszen az ala­pít­vány elsőd­le­ges cél­ja a tér­ség­ben élő sajá­tos neve­lé­si igé­nyű gyer­me­kek és fia­ta­lok támo­ga­tá­sa.

Az elha­tá­ro­zást ötle­te­lés, majd tett követ­te. Már az ele­jén kide­rült, hogy Magyar­bán­he­gyes köz­ség éle­té­ben fon­tos prog­ram­nak kínál­ko­zik ez a jóté­kony­sá­gi ren­dez­vény. A gon­do­san meg­ter­ve­zett pla­kát meg­osz­tás­ra került a közös­sé­gi média felü­le­te­ken is, a belé­pő­je­gyek rekord­gyor­san elfogy­tak.

Készül a cso­da

A bál alap­öt­le­tét a 2010-es Ali­ce Cso­da­or­szág­ban című ame­ri­kai fan­ta­sy­film adta, amely­nek Tim Bur­ton volt a ren­de­ző­je. A bálat szer­ve­zők egyet­ér­tet­tek abban, hogy a báli műsort a film alap­ján készült szín­da­rab fog­ja szol­gál­ni.

A fil­met meg­néz­ve azért érez­tük, hogy nem lesz egy­sze­rű dol­gunk, de nem arról vagyunk híre­sek, hogy könnyen fel­ad­junk vala­mit.

Az idő sür­ge­tett, nem lehe­tett halo­gat­ni tovább, el kel­lett kez­de­nünk a szer­ve­zést .  A jóté­kony­sá­gi bál egy pro­jekt­fel­adat­nak minő­sült, a mun­ká­la­tok­ból min­den­ki kive­het­te a részét. Néhány kol­lé­gá­val for­ga­tó­köny­vet írtunk az elő­adás­hoz, utá­na elkez­dő­dött a sze­re­pek kiosz­tá­sa, majd meg­ta­nu­lá­sa.  

A pályám során szám­ta­lan isko­lai műsort szer­vez­tem már, de koráb­ban soha­sem érez­tem kész­te­tést arra, hogy sze­re­pel­jek egy műsor­ban. Most meg­tet­szett egy karak­ter, így elvál­lal­tam a sze­rep­lést. Min­dent a cél érde­ké­ben!

A mese fel­dol­go­zá­sa­kor nyil­ván­va­ló­vá vált, hogy bizo­nyos része­ket nem lehet szín­pa­di elő­adás for­má­já­ban bemu­tat­ni, ezért elő­re fel­vett jele­ne­tek meg­fil­me­sí­té­sé­vel, ani­má­ció sze­re­pel­te­té­sé­vel, tánc­ko­re­og­rá­fi­ák­kal és árny­já­ték­kal gaz­da­gít­va került meg­ren­de­zés­re.

Köz­ben a tan­tes­tü­let kre­a­tív tag­jai hoz­zá­kezd­tek a dísz­le­tek, kel­lé­kek, deko­rá­ci­ók meg­ter­ve­zé­sé­hez, majd meg­va­ló­sí­tá­sá­hoz is.

A közös célért

Az ala­pít­vá­nyi bál elő­ké­szü­le­tei és meg­szer­ve­zé­se a közös­ség­épí­tés, a támo­ga­tás és össze­fo­gás szép pél­dá­ját is jelen­tet­te. A hete­kig tar­tó pró­bák, majd az elő­adás alatt is sok ember össze­han­golt mun­ká­já­ra volt szük­ség. Az alkal­mi szín­tár­su­lat tag­jai, peda­gó­gu­sok, gyógy­pe­da­gó­gu­sok, óvó­pe­da­gó­gu­sok, gyógy­pe­da­gó­gi­ai asszisz­ten­sek, kol­lé­gi­u­mi neve­lők, álta­lá­nos isko­lás és szak­is­ko­lás tanu­lók közül kerül­tek ki. Néhány kol­lé­ga több karak­ter sze­re­pét is elvál­lal­ta az elő­adás sike­re érde­ké­ben. Mi, az elő­adás sze­rep­lői komo­lyan vet­tük az önként vál­lalt fel­ada­tot, hete­ken át fárad­ha­tat­la­nul készül­tünk, gya­ko­rol­tunk.

Köz­ben a leg­több jel­mezt, a dísz­le­te­ket és deko­rá­ci­ó­kat saját kezű­leg kel­lett elké­szí­te­ni, ahol a kre­a­tív kol­lé­gák meg­csil­log­tat­hat­ták tehet­sé­gü­ket.

Ahogy köze­le­dett a bál, egy­re több fel­adat hárult min­den­ki­re. Sok-sok mun­ka­órá­val készül­tek el mézes­ka­lács­ból a név­re szó­ló ülte­tő­kár­tyák. A külön­le­ges dara­bok készí­té­sé­nél, a mézes­ka­lá­csok süté­sé­nél a kész­ség­fej­lesz­tő osz­tály diák­jai is kivet­ték a részü­ket. Az ala­pít­vány kura­tó­ri­u­má­nak tag­jai idő­köz­ben a bál szer­ve­zé­si fel­ada­ta­it haj­tot­ták vég­re, meg­ren­del­ték a báli vacso­rát, lefog­lal­ták a zené­sze­ket. A jóté­kony­sá­gi bál­ra tom­bo­la­sor­so­lást is álmod­tak a szer­ve­zők, a tom­bo­la­tár­gyak nagy részé­hez fel­aján­lá­sok for­má­já­ban jutot­tak.

A jó műsor, a finom vacso­ra és a kel­le­mes zene mel­lé süte­mé­nyek­ről is sike­rült gon­dos­kod­ni: ügyes kezű peda­gó­gu­sok vál­lal­ták, hogy egy-egy bevált recept elké­szí­té­sé­vel járul­nak hoz­zá a báli ven­dé­gek desszert­jé­hez is.

Pél­dát­lan össze­fo­gás

A bál meg­ter­ve­zé­sé­nek híré­re nem­csak a tan­tes­tü­let tag­jai, hanem a szü­lői közös­ség, a köz­ség lako­sai, az intéz­mény támo­ga­tói és szim­pa­ti­zán­sai is meg­moz­dul­tak, és egy ember­ként ki-ki a maga mód­ján pró­bált segí­te­ni. A közös ügy érde­ké­ben nagyon sokan össze­fog­tak, hogy az ötle­tet meg­ál­mo­dók útmu­ta­tá­sai alap­ján az Ali­ce Cso­da­or­szág­ban meg­va­ló­sul­has­son.  

Az elő­adás nap­ját meg­elő­ző­en egész­na­pos gya­kor­lás, pró­ba­so­ro­zat után már min­den­ki vár­ta a bemu­ta­tót. Vég­re elér­ke­zett a „dics nap­ja”, már­ci­us 1‑je, aho­gyan mi, a sze­rep­lők a fel­lé­pés nap­já­ról beszél­tünk.

Cso­da­or­szág Magyar­bán­he­gye­sen

A jóté­kony­sá­gi bál este 6 óra­kor kez­dő­dött. A köz­ség műve­lő­dé­si házá­nak szín­ház­ter­mé­ben egy gom­bos­tűt sem lehe­tett vol­na leej­te­ni, több mint két­szá­zan jöt­tek el a vár­va várt ren­dez­vény­re.

A bál az ilyen­kor szo­ká­sos köszön­tők­kel vet­te kez­de­tét, majd a jelen­le­vő támo­ga­tók köszön­té­sé­vel foly­ta­tó­dott: a tanu­ló­ink által készí­tett agyag­tár­gyak­kal igye­kez­ték meg­há­lál­ni a fel­aján­lá­so­kat. Ezt köve­tő­en kez­dő­dött az elő­adás, azaz a Tim Bur­ton-féle film adap­tált vál­to­za­ta került bemu­ta­tás­ra. A szín­da­rab kere­tes szer­ke­ze­tet kapott, isko­lai iro­da­lom­óra tan­anya­ga­ként került fel­dol­go­zás­ra. A poé­nok, a film­be­té­tek, az ani­má­ci­ók és meg­annyi más ragyo­gó ötlet felejt­he­tet­len élmény­ben része­sí­tet­te a báli ven­dé­ge­ket. A tánc­ko­re­og­rá­fi­ák, az ama­tőr szí­né­szek játé­ka miatt sem kel­lett szé­gyen­kez­ni, mint ahogy a jel­me­zek, kosz­tü­mök, kel­lé­kek és dísz­le­tek igé­nyes­sé­ge is magá­val ragad­ta a néző­ket.

Ali­ce zsu­go­ro­dá­sát, majd óri­ás­sá vál­to­zá­sát egy külön­le­ges árny­já­ték segít­sé­gé­vel sike­rült meg­je­le­ní­te­ni. A báli ven­dé­gek nem­csak az elő­adá­son érez­het­ték magu­kat Cso­da­or­szág­ban, hanem a szín­ház­te­rem deko­rá­ci­ó­ja, a terí­tett asz­ta­lok, sőt az elő­tér lát­vány­ele­mei is a mese vilá­gát idéz­ték meg.

Az intéz­mény peda­gó­gu­sa­i­nak és tanu­ló­i­nak szín­vo­na­las műso­ra után vacso­rá­val foly­ta­tó­dott a bál, majd a tánc­tér hamar bené­pe­sült, és sokan per­dül­tek tánc­ra. Este 10 órá­tól a tom­bo­la­szel­vé­nyek kihú­zá­sa követ­ke­zett, ami­kor is ren­ge­teg kisebb-nagyobb tom­bo­la­tárgy került a sze­ren­csés nyer­te­sek bir­to­ká­ba. Ezt köve­tő­en a jó han­gu­la­tú ala­pít­vá­nyi bál ven­dé­gei haj­na­lig mula­toz­hat­tak tovább.

A leg­kép­te­le­nebb álma­ink is való­ra vál­hat­nak

Az Ali­ce Cso­da­or­szág­ban elne­ve­zé­sű jóté­kony­sá­gi bál egy nemes cél érde­ké­ben jött lét­re, sajá­tos neve­lé­si igé­nyű tanu­lók mél­tó meg­se­gí­té­sé­re. A darab fősze­rep­lő­jé­nek, Ali­ce-nek a  sza­vai a bál mot­tó­ja­ként is meg­áll­ják a helyü­ket:

„Ha meg­ta­lál­juk, hogy kik is vagyunk való­já­ban, akkor min­den álmunk való­ra vál­hat. A leg­kép­te­le­neb­bek is…”

Mi pedig, akik össze­fog­tunk, hogy meg­va­ló­sít­sunk vala­mi külön­le­ges dol­got ezen a kis tele­pü­lé­sen, már tud­juk, hogy érde­mes ten­ni az álma­in­kért.

Kál­mán­né Péli Ibo­lya

_{Kiemelt kép for­rá­sa: Cas­tillo Ken­neth, Magyar­bán­he­gyes}

.