Ha már dolgoztál irodában, valószínűleg ismerős lesz a jelenet. Az egyik kolléga lelkesen lejjebb veszi a légkondicionálót, a másik pedig perceken belül előkeresi a kardigánt vagy bekapcsolja az asztali fűtést. A legtöbbször ezt egy ártatlan irodai vitának tekintjük, pedig a háttérben egy sokkal komolyabb probléma húzódik. A tudomány szerint ugyanis nem arról van szó, hogy egyesek “túlérzékenyek” a hidegre, hanem arról, hogy a legtöbb iroda hőmérsékletét még ma is egy több mint fél évszázaddal ezelőtt kialakított modell alapján szabályozzák.
Kevesen tudják, hogy a modern épületek klímarendszereinek jelentős része olyan komfortmodellekre épül, amelyeket még az 1960-as években dolgoztak ki. Ezek a modellek egy átlagos, középkorú, körülbelül 70 kilogrammos férfi anyagcseréjét tekintették alapértéknek, és ebből számolták ki az optimális irodai hőmérsékletet.
A világ azonban azóta jelentősen megváltozott. Ma már teljesen természetes, hogy nők és férfiak, különböző életkorú és testalkatú emberek dolgoznak ugyanabban az irodában, a klímaberendezések működését meghatározó alapelvek viszont sok helyen még mindig a régi számításokra épülnek.
Nem hiszti – egyszerű biológia
Sok nő napi szinten megtapasztalja, hogy ugyanabban az irodában fázik, ahol férfi kollégái teljesen komfortosan érzik magukat. Évekig ezt sokan egyszerű túlérzékenységnek vagy egyéni sajátosságnak tartották. A kutatások azonban mást mutatnak.
A Nature Climate Change folyóiratban megjelent tanulmány szerint a jelenleg alkalmazott modellek akár 35 százalékkal is túlbecsülhetik a nők nyugalmi anyagcseréjét. Márpedig a szervezet hőtermelése alapvetően meghatározza, hogyan érzékeljük ugyanazt a hőmérsékletet.
Ez azt jelenti, hogy ami egy férfi számára kellemesen hűvös, az egy nő számára könnyen lehet kellemetlenül hideg.
A kutatók szerint a korszerűbb szabványoknak nemcsak a nemet, hanem a testméretet, az életkort, az izomtömeget, az öltözködést és az aktuális aktivitást is figyelembe kellene venniük.
A túl hideg iroda nemcsak kényelmetlen
A legtöbb vezető elsőre talán legyint erre a problémára. Pedig a kérdés messze túlmutat a komfortérzeten. Amikor valaki órákon keresztül fázik, folyamatosan próbálja felmelegíteni magát. Vastagabb ruhát vesz fel, forró italt készít, kevésbé tud fókuszálni, gyakrabban veszti el a koncentrációját. Ezek apróságnak tűnnek, mégis összeadódnak.
A Time kutatása azt is kimutatta, hogy a nők bizonyos kognitív feladatokban – például matematikai és nyelvi teszteknél – jobb eredményeket értek el melegebb környezetben. A férfiak teljesítményére a hőmérséklet változása jóval kisebb hatással volt.
Ez azért érdekes, mert a vállalatok rengeteg energiát fordítanak a teljesítmény növelésére, miközben egy olyan tényező felett gyakran átsiklanak, amely nap mint nap minden munkatársat érint.
Talán nem is a termosztáttal van a legnagyobb probléma
Coachként ez a téma számomra sokkal többről szól, mint néhány Celsius-fokról. Az ilyen konfliktushelyzet jól megmutatja, milyen könnyen minősítünk embereket anélkül, hogy valóban megértenénk a helyzetüket. Hányszor hangzik el egy irodában, hogy „már megint fázol?”, „te mindig túlérzékeny vagy”, vagy „mindenen problémázol”.
Pedig lehet, hogy nem az emberrel van baj. Lehet, hogy egyszerűen egy olyan rendszerben dolgozik, amelyet hatvan évvel ezelőtt egészen más emberekre terveztek.
Vezetőként szerintem itt kezdődik az empátia. Nem ott, hogy minden kérésnek automatikusan eleget teszünk, hanem ott, hogy kíváncsiak vagyunk a valódi okokra.
A jó vezető nem feltételez, hanem kérdez. Nem címkéz, hanem megért. Egy modern munkahely nem attól lesz igazságos, hogy mindenkinek ugyanazt adja. Hanem attól, hogy felismeri: az emberek különbözőek, és ettől működik jól egy szervezet. Lehet, hogy legközelebb, amikor valaki azt mondja az irodában, hogy fázik, nem a termosztátot kellene először megnéznünk. Hanem a saját gondolkodásunkat.
Nem működik mindenki ugyanúgy
Természetesen nem kizárólag a nőkről szól ez a történet. Az idősebb munkavállalók, az alacsonyabb testsúlyú emberek vagy bizonyos egészségügyi problémával élők szintén érzékenyebbek lehetnek a hidegre. Ezért egyre több szakember beszél arról, hogy a jövő irodáinak nem egyetlen “tökéletes” hőmérsékletre kellene törekedniük, hanem rugalmasabb megoldásokra.
A zónákra osztott klimatizálás, az egyéni szabályozási lehetőségek vagy akár az okos épületirányítási rendszerek sokkal jobban alkalmazkodhatnak az emberek valós igényeihez.
