Bod Péter Ákos: Amit nem lehet folytatni, azt nem lehet folytatni tovább
Gyerekként látta az 1956 utáni éveket, átélte a rendszerváltást, és most egy újabb politikai fordulópontot figyel Bod Péter Ákos testközelből.
Van egy életkor, amikor az ember már több rendszert látott, mint amennyit eredetileg tervezett. Bod Péter Ákos gyerekként látta az 1956 utáni éveket. Átélte a Kádár-rendszert, részt vett a rendszerváltásban, miniszter volt az első szabadon választott kormányban, később a Magyar Nemzeti Bank elnöke lett.
Ma egyetemi tanárként olyan fiataloknak beszél a rendszerváltozásról, akik számára mindez már történelem. Bod Péter Ákossal Pagonyi Adrienn beszélgetett.
Amikor arról kérdeztem, hogyan mutatkozna be ma, nem a korábbi tisztségeit sorolta.
„Tanár vagyok.”
A válasz egyszerű, mégis sokat elárult arról, hogyan tekint a világra. A jelen eseményeit hosszabb történelmi folyamatok részeként szemléli, és közben folyamatosan összeveti azt, amit ma lát, azzal, amit korábban már átélt. A 2026-os választásokról szóló beszélgetésünk is hamar túlnőtt a napi politikán. A kérdés valójában az volt, hogy felismerhető-e egy korszak vége, miközben még benne élünk?
Rendszerváltozás vagy egy különösen nagy fordulat?
A választások óta szinte mindenki ugyanazt próbálja megfogalmazni: pontosan mi történt Magyarországon 2026 tavaszán? Egyszerű kormányváltás zajlott le, vagy valami több?
Bod Péter Ákos óvatosan bánik a rendszerváltozás szóval. Egyetemi kurzusain éppen azt tanítja, hogy a történelmi korszakokat többnyire utólag tudjuk pontosan meghatározni. Amikor benne élünk egy folyamatban, ritkán látjuk annak teljes jelentőségét.
„A történésznek könnyebb dolga van ötven év múlva.” - jegyezte meg.
1990-ben viszonylag világos volt, hogy minek lett vége. Egypártrendszer volt, tervgazdaság működött és a politikai rendszer alapjai jól körülhatárolhatók voltak. Az első szabad választások után egyértelműen kirajzolódott egy új irány. Ehhez képest A mostani helyzet összetettebb.
Beszélgetésünk során felvetette azt a kérdést, amely valószínűleg még sok elemzésben visszaköszön majd a következő években: létezik-e olyan időszak, olyan fogalom, hogy orbánizmus? Ahogyan ma beszélünk kádárizmusról, vajon egyszer így fogunk beszélni az elmúlt másfél évtizedről is?
A válasz szerinte még nem látható tisztán.
„Majd a történészek eldöntik.” - mondta.
A társadalmi aktivitás azonban már most figyelemre méltó. Felidézte, hogy 1990-ben a választók nagyjából kétharmada vett részt a szavazáson. A mostani választáson közel nyolcvan százalék járult az urnákhoz.
„Ez egy más minőség.”
Valóban más volt és maradt a hangulat. A politika újra beszédtéma lett. Családi ebédeken, munkahelyi konyhákban, baráti társaságokban emberek vitatkoztak, érveltek, reménykedtek vagy aggódtak. A közöny helyét valami más vette át.
Előbb volt a folyamat, aztán jött Magyar Péter
A beszélgetés egyik legerősebb mondata Magyar Péterrel kapcsolatban hangzott el.
„Előbb volt a folyamat, aztán jött Magyar Péter.”
Kevés mondat foglalta össze ilyen pontosan, hogyan gondolkodik a történelemről.
Sokan szeretik a nagy változásokat egyetlen ember történeteként elmesélni. Könnyebb így. Van főszereplő, van konfliktus, van győztes. A valóság rendszerint jóval összetettebb. Bod Péter Ákos szerint a társadalmi elégedetlenség, a változás iránti igény és a közéleti aktivitás jóval korábban megjelent, mint a politikai vezető, aki végül ennek az energiának az arcává vált.
Felidézte a tanár- és diáktüntetéseket. Azokat az éveket, amikor egyre többen érezték úgy, hogy szeretnének beleszólni a közös ügyeikbe.
„Ott álltam a gimnazisták között.”
Nem pártrendezvényről vagy kampányról beszélt, hanem egy társadalmi hangulatról, amely fokozatosan épült fel.
A tanár úr több történelmi példát is említett arra, hogy a nagy fordulatok mögött rendszerint hosszabb folyamatok állnak. Szóba került Gorbacsov neve is. Nem azért, mert a két korszak összehasonlítható lenne, hanem azért, mert jól mutatja a személyiség és a történelmi helyzet kapcsolatát. Számít a megfelelő ember, a megfelelő pillanat és ez a kettő együtt alakítja a történelmet.
Bár erős karakterről beszél, Bod Péter Ákos mégsem keres hősöket vagy épít mítoszokat. Olyan ember, aki hosszú idő óta figyeli ugyanazt vagy a nagyon hasonló folyamatot, és tudja, hogy a felszínen látható események mögött rendszerint mélyebb mozgások zajlanak.
A történelem nem ismétli önmagát
A legemlékezetesebb részek mégsem a politikáról szóltak, hanem arról, milyen érzés végigélni több történelmi korszakot.
Bod Péter Ákos gyerekkori emlékei között ott vannak az 1956 utáni évek. Orosz katonák. A megtorlások légköre. Édesapja letartóztatása.
Később a Kádár-rendszer következett. Mesélt arról is, hogy többször próbálták rávenni a párttagságra. Nem vállalta. Tudta, hogy ezzel bizonyos ajtók lassabban nyílnak majd ki előtte, mégis kitartott a döntése mellett.
A rendszerváltás időszakából egy választási rendezvényről érkezett haza, amikor a felesége feltette neki a kérdést:
"Nem félsz attól, hogy téged is elvisznek?"
A kérdés mögött ott volt a családi emlékezet, 1957 emléke, egy generáció tapasztalata.
Ma már hajlamosak vagyunk úgy tekinteni a rendszerváltásra, mint egy békés és szinte magától értetődő folyamatra. Azok számára, akik benne éltek, a jövő sokkal kevésbé volt kiszámítható. Talán ebből a tapasztalatból fakad a beszélgetés egyik legfontosabb mondata is.
„Amit nem lehet folytatni, azt nem lehet folytatni.”
Eredetileg a Szovjetunió utolsó éveiről beszélt. Arról a kísérletről, hogy egy működésképtelenné vált rendszert reformokkal lehessen életben tartani. Egy ponton azonban világossá vált, hogy a szerkezet elérte a saját korlátait. A mondat mégis túlmutatott a történelmi példán.
Bod Péter Ákos egész életútja benne volt ebben a néhány szóban. Az a tapasztalat, amelyet csak az szerezhet meg, aki látott rendszereket felemelkedni és eltűnni.
A beszélgetés végén szóba került az új kormány beiktatása. Ott volt a Kossuth téren és meghatódott. A könnyeiben egyszerre volt jelen egy református lelkész fia, aki gyerekként megtapasztalta az 1956 utáni éveket, egy rendszerváltó politikus, egy volt jegybankelnök, egy miniszter és egy tanár, aki ma már történelmi példaként magyarázza mindazt, amit egykor a saját életében élt át.
A történelem majd eldönti, hogy 2026 milyen helyet kap Magyarország történetében.
Bod Péter Ákos arra emlékeztet, hogy a nagy változások ritkán érkeznek egyik napról a másikra. Hosszú ideig formálódnak a háttérben és mire mindenki számára láthatóvá válnak, addigra a történet jelentős része már lezajlott.
Bod Péter Ákos új könyve A Rendszerek jönnek. Elmúlnak? személyes élményeken keresztül idézi fel a rendszerváltás, a gazdasági fordulatok és a politikai korszakváltások tapasztalatait, miközben azt a kérdést is felteszi, milyen irányt választhat Magyarország a következő években.
A kötet a HVG Könyvek gondozásában jelent meg.