Egy másik énem – Ami­kor a gyó­gyu­lás nem ben­nünk, hanem mögöt­tünk kez­dő­dik

Van­nak alko­tá­sok, amik szó­ra­koz­tat­nak és van­nak olya­nok, ame­lyek meg­vál­toz­tat­ják, aho­gyan önma­gad­ra nézel. Az Egy másik énem (ere­de­ti török nevén Zey­tin Ağacı, vagy­is Olaj­fa) az utób­bi­ak közé tar­to­zik. Erdős Rená­ta írá­sa.

Ez a Netf­lix szá­má­ra készült török roman­ti­kus drá­ma­so­ro­zat 2022. júli­us 28-án jelent meg, a for­ga­tó­köny­vét Nuran Evren Şit írta, fősze­rep­lői Tuba Büyük­üs­tün, Seda Bakan és Bon­cuk Yıl­maz. A soro­zat mögött egy sze­mé­lyes tör­té­net húzó­dik meg, a for­ga­tó­könyv­író, Nuran Evren Şit apja elvesz­té­se után kez­dett el részt ven­ni csa­lád­ál­lí­tá­si ülé­se­ken, hogy fel­dol­goz­za a gyá­szát. Ebből a bel­ső uta­zás­ból szü­le­tett meg a három éva­dos, 24 epi­zó­dos soro­zat, amely­nek záró éva­da 2026. júni­us 24-én jelent meg a Netfli­xen.

Az olaj­fa meta­fo­rá­ja: gyö­ke­rek és koro­nák

Az első évad negye­dik epi­zód­já­ban derül ki, miért vise­li a soro­zat az Olaj­fa nevet. Zaman kive­ze­ti az ele­in­te hitet­len­ke­dő Ada dok­tor­nőt az olaj­fa­li­ge­té­be, ahol egy beteg fát gon­doz, és elma­gya­ráz­za neki, hogy a mély, öreg gyö­ke­rek és a föld felet­ti világ álla­po­ta pon­to­san olyan, mint az embe­ri élet és a csa­lá­di rend­sze­rek műkö­dé­se. Ez a meta­fo­ra töké­le­tes. Az olaj­fa évszá­za­do­kig él, gyö­ke­rei mély­re nyúl­nak. A koro­na, amit min­den­ki lát, csak tükör­ké­pe annak, ami lent, a sötét­ben zaj­lik. Ha a gyö­ke­rek bete­gek, a fa szen­ved, ha vala­ki nem nyúl a gyö­ke­rek­hez, hiá­ba met­szi a lomb­ko­ro­nát. Így vagyunk mi is az őse­ink­től örö­költ min­ták­kal.

A három barát­nő útja: Ada, Sev­gi és Ley­la

A soro­zat három barát­nő köré épül: Ada (Tuba Büyük­üs­tün) sebész, Sev­gi (Bon­cuk Yıl­maz) ügy­véd, és Ley­la (Seda Bakan) inf­lu­en­szer és házi­asszony. Sev­gi egész­ség­ügyi prob­lé­mái miatt egy nap az égei ten­ger­part fes­tői váro­sá­ban, Ayvalık­ban talál­ják magu­kat.

Mind­há­rom nő más sebet hor­doz magá­ban, és a soro­zat zse­ni­á­lis bátor­ság­gal mutat­ja meg, hogy ezek a sebek nem vélet­le­nek és nem is sze­mé­lyes kudar­cok. Ada ese­té­ben az lát­szik, hogyan ismé­tel­jük tudat­la­nul a csa­lád­ban látott sze­rel­mi min­tá­kat. Sev­gi beteg­sé­gén keresz­tül a soro­zat azt sugall­ja, hogy a tes­ti tüne­tek mögött kimon­dat­lan csa­lá­di fáj­da­lom húzód­hat. Ley­la útja arról szól, hogyan gyó­gyít­hat az ősök elis­me­ré­se és tisz­te­le­te, még akkor is, ha mások nem értik ezt.

Zaman az idő embe­re

A három nő Ayvalık­ban talál­ko­zik egy külö­nös figu­rá­val, Zaman­nal, aki egy csa­lád­ál­lí­tá­si tera­peu­ta. A neve nem vélet­len, a török zaman szó időt jelent. Ő az az ember, aki segít vissza­men­ni az idő­ben, hogy meg­ért­sük, mi örök­lő­dött onnan. Zaman egy kons­tel­lá­ci­ós ülé­sen Selim­nek, Ada fér­jé­nek is meg­mu­tat­ja, hogy egy gye­rek­ko­ri föld­ren­gés, amely­ben az any­ja meg­halt, az egész fel­nőtt éle­tét meg­ha­tá­roz­ta, pon­to­sab­ban a merev­sé­gét a kap­cso­la­ta­i­ban, és a túl­zott elvá­rá­sa­it. Selim ezt nem akar­ja elfo­gad­ni. A gyó­gyu­lás nem min­dig jön el akkor, ami­kor sze­ret­nénk.

Mi az a csa­lád­ál­lí­tás?

A soro­zat közép­pont­já­ban álló terá­pi­ás mód­szer neve: csa­lád­ál­lí­tás, Bert Hell­in­ger német pszi­cho­te­ra­pe­u­ta fej­lesz­tet­te ki az 1980-as évek­ben, miu­tán 16 évet töl­tött a dél-afri­kai zulu nép köré­ben, akik­nek az ősök irán­ti mély tisz­te­le­te és szel­le­mi hagyo­má­nyai mélyen meg­érin­tet­ték.

A mód­szer egy olyan terá­pi­ás esz­köz, amely lát­ha­tó­vá teszi a jelen­re és a múlt­ra ható lát­ha­tat­lan hatá­so­kat, lehe­tő­vé téve ezek fel­is­me­ré­sét és elis­me­ré­sét.

Külö­nö­sen olyan ese­tek­ben hasz­nos, ahol a trau­ma nem nyil­ván­va­ló, mivel fel­tár­hat olyan gene­rá­ci­ós sebe­ket, ame­lyek­ről az érin­tett sze­mély nem is tud. A cso­por­tos ülé­se­ken részt­ve­vők kép­vi­se­lik az isme­ret­len csa­lád­ta­go­kat és vala­mi meg­ma­gya­ráz­ha­tat­lan folya­mat révén való­di érzel­me­ket élnek át, ame­lyek fel­tár­ják az elrej­tett igaz­sá­go­kat. A mód­szer a mor­fog­e­ne­ti­kus mező fogal­má­ra épül, a kol­lek­tív emlé­ke­zet és érze­lem egy közös teré­re.

Az epige­ne­ti­ka, ami­kor a tudo­mány iga­zol­ja az érzést

A soro­zat egyik leg­me­ré­szebb és leg­iz­gal­ma­sabb vonu­la­ta, aho­gyan a transz­ge­ne­rá­ci­ós trau­ma tudo­má­nyos hát­te­rét is bemu­tat­ja. A máso­dik évad­ban Ada orvos­ként a gene­rá­ci­ós trau­ma orvos­tu­do­mány­ban való alkal­maz­ha­tó­sá­gát kutat­ja, és a soro­zat hivat­ko­zik Mark Wolynn Nem veled kez­dő­dött (It Didn’t Start With You) című köny­vé­re is, amely az örö­költ fami­lá­ris trau­ma for­rá­sá­nak fel­ku­ta­tá­sá­ról szól.

A stan­for­di sejt­bio­ló­gus, Bru­ce Lip­ton mun­ká­já­ra támasz­kod­va a soro­zat meg­mu­tat­ja, hogy a sejt­em­lé­ke­zet, bele­ért­ve a kró­ni­kus nega­tív érzel­me­ket, mint a féle­lem és a harag, az anya­méh­ben átadód­hat a szü­le­ten­dő gye­rek­nek. Ezt azóta más kuta­tók is meg­erő­sí­tet­ték.

Rachel Yehu­da holo­kauszt-túl­élők gyer­me­ke­in vég­zett vizs­gá­la­tai kimu­tat­ták az átvál­to­zott kor­ti­zol­min­tá­za­tot – a test stressz-alá­írá­sát – amely epige­ne­ti­kai mar­ke­re­ken keresz­tül örök­lő­dött, nem pedig tör­té­ne­te­ken át. A gye­re­kek egy olyan trau­ma jelét hor­doz­ták, ame­lyet soha­sem éltek át. Ez az, ami­ről a soro­zat az olaj­fá­val szól. Lehet, hogy vala­ki sze­re­ti a nap­ra­for­gó­kat és nem tud­ja, miért. Talán vala­me­lyik déd­szü­lő­je sze­ret­te, és a sejt­jei emlé­kez­nek rá.

Mit tanít ez a soro­zat?

Az Egy másik énem nem egyet­len témá­ról szól. Olyan, mint egy gaz­dag, több réte­gű taní­tás, amely­ből min­den­ki mást emel ki. Íme a leg­fon­to­sabb mély­sé­gek:

Transz­ge­ne­rá­ci­ós min­ták fel­is­me­ré­se. A soro­zat arra kész­tet, hogy gon­dol­kodj el, hogyan befo­lyá­sol­ja a múlt a jelent. Sokan fel­is­me­rik, hogy bizo­nyos dol­gok – félel­mek, kap­cso­la­ti min­ták, beteg­sé­gek – az ősök­nél is meg­je­len­tek, és cik­lu­sok­ban ismét­lőd­nek. Ezek a cik­lu­sok azon­ban meg­tör­he­tők.

A kizárt csa­lád­ta­gok vissza­fo­ga­dá­sa.

A soro­zat fel­tár­ja, hogy ha vala­kit kizá­runk a csa­lá­di emlé­ke­zet­ből (elhall­gat­juk, leta­gad­juk, elfe­lejt­jük) az a hiány a követ­ke­ző gene­rá­ci­ó­ban vala­mi­lyen for­má­ban meg­je­le­nik. Az elis­me­rés gyó­gyít.

A lát­ha­tat­lan loja­li­tá­sok. A karak­te­rek tudat­ta­la­nul hor­doz­nak maguk­ban köte­le­zett­sé­ge­ket, ame­lyek tör­té­nel­mi ese­mé­nyek­hez köt­nek, pél­dá­ul az 1923-as görög-török lakos­ság­cse­ré­hez kap­cso­ló­dó ősök sor­sá­hoz.

A tes­ti tüne­tek és a lel­ki örök­ség össze­füg­gé­se. Az egyik sze­rep­lő­nek kéz­re­me­gé­se van, amely­nek gyö­ke­re egy ős tra­gé­di­á­já­ban kere­sen­dő – pél­da arra, hogyan jelen­het meg a test szint­jén egy gene­rá­ci­ók­kal koráb­bi ese­mény.

A bel­ső gyer­mek mun­ká­ja. A soro­zat nem kerü­li meg a gye­rek­ko­ri sérü­lé­sek fel­dol­go­zá­sá­nak fon­tos­sá­gát sem, azt, hogy a ben­nünk élő kis fiú vagy kis lány mit hor­doz magá­ban máig.

Miért külön­le­ges mind­ez?

Ez a soro­zat olyan mély­ség­ben tár­gyal­ja a visel­ke­dé­si cik­lu­sok gyö­ke­re­it, amely­re a film­ipar­ban alig van pél­da. Konk­rét ese­te­ken keresz­tül, mint pél­dá­ul a víz­iszony, kéz­re­me­gés, hűt­len­ség elfo­ga­dá­sa vagy eluta­sí­tá­sa, sze­re­tet­vágy, mutat­ja meg, hogy mi rej­tő­zik ezek mögött. A for­ga­tá­si hely­szín, Ayvalık (az Égei-ten­ger part­ján fek­vő fes­tői kis­vá­ros) maga is sze­rep­lő lesz, a ten­ger, az olaj­fák, a kövek mind a mély­ség és az idő meta­fo­rái.

Kinek aján­lom?

Az Egy másik énem min­den­ki­nek szól, aki vala­ha fel­tet­te magá­nak a kér­dést, hogy miért ismét­lőd­nek ugyan­azok a min­ták az éle­tem­ben? Miért félek ettől? Miért von­zó­dom azok­hoz, akik bán­ta­nak? Szól azok­nak is, akik még soha nem tet­ték fel ezt a kér­dést, mert talán éppen ez a soro­zat lesz az első alka­lom. Ez a soro­zat nem csak szó­ra­ko­zás, ez egy tükör. Ha bát­ran nézel bele, talán meg­lá­tod ben­ne nem­csak önma­ga­dat, hanem min­den­kit, aki előt­ted élt és aki­nek a nyo­mát a sejt­je­id­ben hor­do­zod. Az Egy másik énem (Zey­tin Ağacı) mind­há­rom éva­da elér­he­tő a Netfli­xen.

Erdős Rená­ta