nap
óra
perc
2020_magazin_nagy-2-800x445

Mit csi­nál­tál eddig és mit terem­tesz ma? – dr. Ben­ce Rita taná­csai

Hirdetés

Mi van, ha a terem­tés nem olyas­va­la­mi, amit esős napo­kon csi­ná­lunk, ami­kor nin­csen jobb dol­gunk? Neked mit jelent az, hogy terem­tés? Eset­leg vala­mi bor­zasz­tó­an jelen­tő­ség­te­li dolog? Haj­lan­dó len­nél ezen a néző­pon­to­don lazí­ta­ni, és elis­mer­ni, hogy már csi­ná­lod? Sőt, nem tudod rosszul csi­nál­ni. Dr. Ben­ce Rita írá­sa.

Néz­zünk csak rá, hogy van ez! Azon tűnőd­tem min­den­fé­le eti­mo­ló­gi­ai kuta­tás nél­kül, érde­kes, hogy az angol­ban a cre­a­ti­on (terem­tés, alko­tás) és a cre­a­tive (alko­tó, terem­tő) szó roko­nok egy­más­sal, míg a magyar­ban a kre­a­tív szót hasz­nál­juk töb­bet, azt is csak akkor, ha vala­ki szu­per­te­het­sé­ges, szu­perel­me, és vala­mi “nagyot”, külön­le­ge­set alkot. Azt, hogy folya­ma­to­san terem­tünk, alko­tunk, kevés­sé ismer­jük el. Főz­tél vala­ha vala­mit, vagy meg­ken­tél egy kenye­ret vaj­jal? Gye­rek­ként épí­tet­tél homok­vá­rat, leg­ó­vá­rat? Netán van gyer­me­ked? Nos, az a hely­zet, hogy ilyen­kor lét­re­hoz­tál vala­mit ebben a való­ság­ban, ami azelőtt nem léte­zett. Mi az, amit még lét­re­hoz­hatsz? Milyen varázs­la­tos, fel­fog­ha­tat­lan módon csi­ná­lod, aho­gyan sen­ki más?

Van‑e eset­leg olyan terü­let az éle­ted­ben, ahol be vagy ragad­va, eset­leg olyan, ami lát­szó­lag műkö­dik, való­já­ban nem? Ha nem akarsz vál­toz­tat­ni, kér­lek, hagyd abba itt az olva­sást! Ha más­képp csi­nál­nád, elő­ször is:

1. Hagyd abba, hogy ezért bán­tod Magad!
Mi van, ha soha nem csi­nál­tál rosszul sem­mit, nem ron­tot­tál el sem­mit és nem vagy hibás? (Ezt mon­dó­kát hány­szor tudod elmon­da­ni és mit hoz fel? ) Továb­bá, ha van ked­ved, engedj meg nekem egy aljas kér­dést! Mit sze­retsz az önsza­bo­tázs­ban? Ennek az izgal­mát mi más­ból kap­ha­tod meg, ami nagyobb hoz­zá­já­ru­lás az éle­ted­hez? Nem kell rá konk­rét válasz, csak nézd meg, választanál‑e vala­mi mást.

2. Ismerd el, mi a jó abban, amit éppen csi­nálsz!
Vala­mi elő­nyöd biz­tos van belő­le, vagy leg­alább­is remélsz vala­mit attól, külön­ben nem csi­nál­nád. Tel­je­sen oké, akár­mi­lyen hülye­sé­get is válasz­tot­tál eddig. Mit sze­retsz a jelen­le­gi kor­lá­to­zá­sa­id­ban, amit válasz­tasz? Tudd, hogy min­dig választ­hatsz mást! Csak tedd fel a kér­dést: mi más lehet­sé­ges, mik a vég­te­len lehe­tő­sé­ge­im?

3. Nézd meg, mi az, amit terem­te­ni akarsz!
Állj meg, ha könnyebb, hunyd le fino­man a sze­med. Engedd le a fala­id. Engedd meg Magad­nak, amit való­ban sze­ret­nél! Ez való­ban a Tiéd, vagy vala­mi min­tát pró­bálsz utá­noz­ni, ami­hez sem­mi közöd? Mi az, ami való­ban öröm­te­li Neked? A selyem­pa­pír cso­ma­go­lás helyett a való­di lényeg ener­gi­á­ját figyeld. Sok­szor abból is hisz­ti van, hogy meg­kap­juk, amit kérünk, csak más for­má­ban. Mi len­ne, ha min­den­re len­ne befo­ga­dá­sod?

4. Ismerd el, amit már lét­re­hoz­tál!
Job­ban fej­lő­dik az éle­ted, ha haj­lan­dó vagy hálás­nak len­ni. Ez nem azt jelen­ti, hogy be kell érned, egy “elég jó, leg­alább…” élet­tel. Min­den­hol, ahol eldön­töt­ted, hogy ez volt a leg­jobb nya­ram, pár­kap­cso­la­tom, bevé­te­lem, stb. ott meg­ál­lí­tot­tad Magad. Mi van, ha nem azután pró­bálsz két­ség­be­eset­ten kapá­lóz­ni, hanem, mikor meg­je­le­nik vala­mi öröm­te­li az éle­ted­ben, azt mon­dod, szu­per, köszö­nöm, és ebből kérek még (és még). Van, akit a vágya­ko­zás éltet, ami­kor meg­kap­ja, amit kért, rohan tovább. Te mit sze­retsz: kap­ni vagy vágya­koz­ni?

5. Ki terem­ti a való­sá­go­dat?
Úgy vélem, sej­ted… Igen, van­nak körül­mé­nyek, sőt ráfog­hat­juk anyá­ra, apá­ra, akár a nyu­szi­ra is… Nos hát, mire vársz? Menj, csi­náld bát­ran. Pró­báld ki, milyen reak­ció helyett folya­ma­to­san akci­ó­ban len­ni. Ne add oda sen­ki­nek az erő­det. Maradj ben­ne, így lehetsz invi­tá­lás mások­nak is, akik sze­ret­né­nek Veled jön­ni.

6. Mit sze­retsz elpusz­tí­ta­ni abban, amit terem­tet­tél?
Bocsi­ka. Sok­szor látom (én sosem csi­nál­tam ám), hogy elkezd­jük túl­te­rem­te­ni magun­kat. Töb­bet, nagyob­bat, mit amit vala­ha elkép­zel­tünk. Aztán szé­pen kitesszük a stop­táb­lát magunk­nak, mert jaj­jaj, ez már isme­ret­len. Lehet­sé­ges vol­na, hogy össze­ke­ver­tük az izga­tott kíván­csi­sá­got a féle­lem­mel? Haj­lan­dó vagy‑e meg­ál­lít­ha­tat­lan len­ni? Egyet elő­re, ket­tőt hát­ra, és nem vál­to­zik sem­mi?

7. Meg­kö­ve­te­lés, elkö­te­le­ző­dés
Juj, de kirá­zott a hideg koráb­ban, ha ezt hal­lot­tam. Nem­rég néz­tem rá, hogy össze­kap­csol­tam azzal, hogy más köve­tel tőlem, vala­ki más­nak kell meg­fe­lel­nem. Fel­fe­dez­tem, hogy cso­dá­la­tos könnyed­sé­get ad az, ha elkö­te­le­ző­döm magam, az éle­tem mell­tett, és meg­kö­ve­te­lem, hogy mind­egy mi kell hoz­zá és med­dig tart, meg­te­rem­tem, amit kérek. Csak úgy, mert ezt válasz­tot­tam és válasz­tom min­den pil­la­nat­ban.

Neked milyen lehet?

Öröm­te­li fel­fe­de­zést, és sok cso­dát kívá­nok a min­den­na­pok­ra. Mi len­ne, ha min­den este meg­kér­dez­néd Magad­tól: na, ma mit terem­tet­tem, mi az, ami­ért elis­mer­he­tem magam?

for­rás: borí­tó­képírás

Facebook
Email
WhatsApp
Telegram
LinkedIn
Threads

WakeUp Magazin további írásai

Úgy gondoljuk még ezek az írásaink is érdekelnek téged

Kövesd oldalunkat!

Ahhoz, hogy ne maradj le semmiről kövesd a WakeUp Magazin oldalait Facebook-on és Instagram-on is! Így elsőként vehetsz részt nyereményjátékainkon is!