nap
óra
perc
IMG_9835

Hábo­rú ide­jén is jól segí­te­ni, avagy hagyd a csor­ba bög­rét és a tűsar­kút a szek­rény­ben…

Hirdetés

70 óra.  Hábo­rú. Ennyi átér­ni a hatá­ron, hogy aztán tovább lehes­sen men­ni Ukraj­ná­ból Buda­pest­re, majd még tovább Nyu­gat­ra.  Svájc­ba.  Olasz­or­szág­ba.  Német­or­szág­ba.  Már, aki tud.  Tran­zit­or­szág vagyunk, ez min­den egyes mene­kült­vál­ság­nál meg­ál­la­pít­ha­tó, aki­nek van egy csöpp kis esze, de leg­alább­is lehe­tő­sé­ge, tovább áll.  És, hogy mit tehet a magyar, akit hí a haza?  Jelen eset­ben a másik hazá­ja?  A lehe­tő­sé­ge­i­hez mér­ten segít. Pago­nyi Adri­enn írá­sa.

A Face­book hír­fo­lya­mom napok óta tele van az isme­rő­sök és isme­ret­le­nek fel­hí­vá­sa­i­val, ami össze­fo­gás­ra, ada­ko­zás­ra buz­dít.  Étel, ruha, szál­lás, fuvar.  Mint­ha egy lát­ha­tat­lan ener­gia­szál köt­ne össze min­den­kit, az összes szív egy­szer­re dob­ban és azt nézi, hogyan segít­het azo­kon, akik­nek nagyobb szük­sé­ge van rá.  Akik néha nem jön­nek töb­bel, mint egy kézi­tás­ka.  Te mit vin­nél magad­dal, ha a (bal)sors úgy hoz­ná?

Hábo­rú se kell hoz­zá, hogy men­jünk

Hány­szor gon­dol­tam én is bele, hogy mit pakol­nék össze, ha men­ni kéne.  Nem azért, mert hábo­rú van, hanem mert ég a ház. Egy hét­tel ezelőt­tig ez volt az egyet­len olyan lehe­tő­ség, ami meg­for­dult a fejem­ben.  Hábo­rú?  Arról több, mint fél évszá­za­da nem szól­nak a tör­té­ne­lem­köny­vek, már ami a magyar föl­det ille­ti, de a szom­széd­ban sem szól­tak a lég­vé­del­mi szi­ré­nák már vagy huszon­öt éve.  Miért is gon­dol­tam vol­na rá?  Tűz. Az bár­mi­kor lehet.  Mit fog­nék meg futás köz­ben?  Tény­leg vin­ném a fény­kép­al­bu­mo­kat, ben­ne a léte­zé­sem kéz­zel fog­ha­tó bizo­nyí­té­ka­i­val?  Jó, az utób­bi tíz évről elég egy adat­hor­do­zó, kel­lő­en nagy memó­ri­á­val.  Az éksze­re­i­met? Na, azo­kat biz­tos vin­ném.  Ha más nem, pénz­zé tehe­tő, ha min­den kötél sza­kad.  Mi len­ne a dizáj­ner darab­ja­im­mal?  A gye­re­kek plüs­se­i­vel?  A déd­apám fes­tet­te képek­kel?  Mi fér­ne bele a bőrönd­be, ha men­ni kel­le­ne?  És vajon mi vár­na ott, aho­va érke­zem? A remé­nyen kívül, hogy vala­ki majd kezet nyújt.  És ma, Magyar­or­szá­gon sokan pró­bál­nak kezet nyúj­ta­ni, de mint tud­juk, a pokol­ba veze­tő út is jó szán­dék­kal van kikö­vez­ve, mert segít­ség és segít­ség között nagy a különb­ség.

Szó­val, mi a segít­ség a mene­kü­lő nép­nek?

Nem kenyér és cir­kusz, tizen­öt másod­perc hír­név, hogy ott vol­tam, nézd ked­ves Face­book népe, lőt­tem selfie‑t is, mert annyi­ra jó vagyok. A leg­ke­vés­bé kisza­nált selyem­blúz kell, vagy elhor­dott pink tűsar­kú, hasz­nált törül­kö­ző, 2014-es lek­vár, mert jó lesz az vala­ki­nek, vala­mi­re. A lila plüss­nyu­szi is marad­hat a pol­con, akkor is, ha Lizi­ke imád­ta eddig és bár már roj­tos a füle, egy mene­kü­lő kis­lány­nak talán meg­nyug­vást hoz.  Lehet, hogy hoz­na. Vagy nem.  Az biz­tos, hogy a vég­le­te­kig kime­rült helyi jegy­ző­nek, taní­tó­nő­nek csak egy újabb bisz­basz, amit odébb kell ten­ni, egyik doboz­ból a másik­ba, egyik kocsi­ból a másik­ba, hiszen nem nyújt meg­ol­dást a krí­zis­hely­zet­ben.

Záho­nyi határ­át­ke­lő — Foto: Alex Falu­dy

Kisebb tele­pü­lé­se­ken rizs se, liszt sem kell hiszen a tor­na­te­rem­ben nem tud­nak főz­ni. Maxi­mum az isko­la kony­há­ján. Pont elég kihí­vás négy­szer annyi embert elhe­lyez­ni, mint amennyi­en ott élnek.  És jön­nek.  Egy­re csak jön­nek.

Mire van szük­ség a hatá­ron?

Kell viszont orvos, gyógy­szer, Covid-teszt, maszk, tábo­ri ágy, izo­lá­ci­ós fólia, tol­mács.  Infor­má­ció.  Hogy a vonat­ról leszál­ló, magya­rul nem beszé­lő mene­kült meg­tud­ja, az állo­más­tól pár lépés­nyi­re van a kul­túr­ház, ahol bőven van fris­sí­tő, éle­lem, egy zug, ahol meg­pi­hen­het.  És leg­in­kább szer­ve­zett­ség kell.  Vala­ki, aki össze­fog­ja a segí­tő szán­dé­kot.  Mielőtt tehát végig­jár­nád a lakást és meg­néz­néd, hogy Neked mi nem kell ott­hon — jel­zem, lom­ta­la­ní­tás van a város külön­bö­ző pont­ja­in, előbb-utóbb a Te kör­nyé­ked­re is elér — nézd meg, melyik az a szer­ve­zet, aki koor­di­nál­ja a gyűj­tést.  Aki pon­tos lis­tát ad arról, hogy mivel tudsz segí­te­ni.  És bár­mennyi­re is kényel­mes len­ne meg­sza­ba­dul­ni ettől, vagy attól a nemes cél érde­ké­ben, úgy érde­mes segí­te­ni, hogy annak legyen jó, aki­nek adsz.  Nem magad­nak.

Mi, a Wake­Up Com­mu­nity Cen­ter­nél az Age of Hope Ala­pít­vánnyal dol­go­zunk.  Az ala­pít­vány elnö­ké­vel készült inter­jút itt olvas­ha­tod.  De… tudom, így nem illik mon­da­tot kez­de­ni, még­is meg­te­szem… ha neked más szer­ve­zet szim­pa­ti­kus, vedd fel a kap­cso­la­tot pél­dá­ul az Ado­mány­ta­xi­val,  a Magyar Refor­má­tus Sze­re­tet­szol­gá­lat­tal, a Food Not Bom­ba Buda­pest­tel, vagy épp a Buda­pest Bike Maf­fi­á­val, hogy csak egy párat említ­sek.  

Ha pedig Te is az Age of Hope mun­ká­ját segí­te­néd, pénz­ado­má­nyo­dat el is utal­ha­tod:

UTALÁSHOZ SZÜKSÉGES ADATOK
Név: Remény Kora Gyer­mek­vé­del­mi Ala­pít­vány 
Szám­la­szám: ERSTE BANK11600006–00000000-56705485
Köz­le­mény: add meg az email címed

Facebook
Email
WhatsApp
Telegram
LinkedIn
Threads

Pagonyi Adrienn további írásai

Úgy gondoljuk még ezek az írásaink is érdekelnek téged

Kövesd oldalunkat!

Ahhoz, hogy ne maradj le semmiről kövesd a WakeUp Magazin oldalait Facebook-on és Instagram-on is! Így elsőként vehetsz részt nyereményjátékainkon is!