Nem újkeletű a dolog, hogy a politikusok egy-két szavazat reményében szeretnek hajléktalan emberekkel példálozni. Mindezt úgy, hogy egyfajta politikai gyűlöletkeltés eszközeként használják őket. Érdemi megoldást ezzel kapcsolatban az ígért rendszerváltás óta talán egyetlen politikus sem tudott felmutatni, mint oly sok más fontos kérdésben sem. Így marad az egymásra mutogatás és a gyűlöletkeltés, mint az óvodában. A szociális munkások most ezt megelégelték. Marczinka Mátyás írása.
Munkán kívül borzalmasan keveset használom a közösségi média platformokat, mert egyszerűen időrablásnak tartom, ugyanis a politika teljesen átvette a hatalmat hirdetéseivel. Ezzel még nem is lenne probléma, ha valós eredményeket mutatnának fel, hogy az ország vagy egy adott település mennyit fejlődött az adott vezetés ciklusa alatt. Ha valódi eredményekkel lenne képes jobb vagy bal oldal kampányolni. Napját sem tudom, hogy mikor láttam utoljára olyan politikai hirdetést, ami valóban valós adatokon alapulva az ország valós fejlődéséről és épüléséről szólna.
Ma mégiscsak beléptem a Facebook-ra. Egy ismerősöm kitett egy posztot, amiben szociális munkások gyűjtenek aláírásokat, annak érdekében, hogy a politikusok ne zsákmányolják ki még jobban a hajléktalanokat. Kavarognak bennem a gondolatok és egyszerűen nem értem a jelenlegi magyar mentalitást. Nem értem, hogy miért hagytuk és hagyjuk, hogy ez így legyen.
A politikában a manipuláció és a gyűlöletkeltés vette át a hatalmat
Síró lélekkel lépek ki Magyarországon az utcára, mert tudom, hogy egy olyan ország az otthonom, ahol a béke csak a plakátokon és a kormánypárti sajtóban létezik.. és ott is csak akkor, ha a regnáló hatalom marad. Minden lépéssel üvölt a lelkem, mert ha megbukik, akkor béke plakátjai mellett ugyanazzal a stílussal annak ellentéte, a háború szerepel.. és egyszerűen elszáll belőlem a lélek, amikor tudatosul bennem, hogy vannak emberek, akik ezt el is hiszik.
A médiában politikusaink egymás lejáratását se Embert, se Istent nem ismerve csúcsra járatják. A kommunikációs forma pedig egyszerűen lenyűgöző. Hányingert keltő, de lenyűgöző. Normális állami oktatás hiányában lévő embereket a duális (Háború vs Béke) közlés összezavar és egymásnak uszít. Mindeközben a Hitleri politikán alapulva a kitűzött éppen aktuális ellenségképek félelemben tartanak. Mindez pedig kiöli az emberekből a gondolkozás és szabad akarat utáni vágyat. Ez a félelemmel átitatott légkör közönyt és irányíthatóságot vált ki, ami lehetővé teszi a hatalom bálvánnyá alakulását. Olyan bálvánnyá, ami tettek nélkül, plakátokkal is meg tudja óvni a népét.
Hányingerem van tőle, de lenyűgöz, hogy annyira sikeresen kitolták mindezzel az emberek ingerküszöbét, hogy már tévészékházat sincsen kedve embereknek megrohanni, mert elhitték, hogy ez nem az ő dolguk… és amúgy sem érne semmit. Olyannyira irányít és egymásnak uszít, hogy ezzel szinte egyenesen engedélyt ad egymás verbális bántalmazására. Engedélyt, ami a szabad ember, szabad ország illúzió mögött kimondatlanul is bűnné tette a másságot. Bűnné lett véleményt nyilvánítani. Bűn lett gondolkozni. Bűnné lett önmagadnak lenni. Bűnné lett szegénynek lenni. Ami viszont kötelező, az a gyűlöletkeltés és annak megbélyegzése, aki nem úgy cselekszik vagy gondolkozik, mint amit a karhatalom kimondatlanul is elvárna.
A szabad akaratod illúziója
A bűn ma nem olyan mint korábban, ma már rendszere van az irányításnak. A szabad akaratod megvan. De csak akkor, ha viseled a következményeket. Hidd el tudom miről beszélek, ugyanis mindennek a nagyját saját bőrömön tapasztaltam és tapasztalom meg.
Persze elmondhatod szabadon a véleményed a sajtóban, a médiában – de a médiumot megbüntetik, mert véletlenül szabálytalanságot talál az NMHH. Lehetsz leszbikus és meleg – de készülj fel rá, hogy hamarosan nem mehetsz fóliázatlanul gyerekek, iskolák és templomok közelébe. Gondolhatod másként és lehetsz ellenálló – de holnapra az arcoddal ellátott, gyűlöletkeltés célú plakátokkal díszítjük fel az országot, miszerint hazaáruló vagy. Lehetsz szegény és elmaradhatsz az adóval – de a törvény nevében mulasztási bírságot szabunk ki rád, elmaradhatsz a hitellel – de késedelmi kamatot számolunk fel, hogy soha ne is tudd kifizetni, hogy félj és függj a hatalomtól. Lehetsz hajléktalan – de akkor politikai gyűlöletkeltés és beteljesületlen ígéretek sorának tárgya leszel, mert nem vagy hasznos tagja a társadalmunknak.
A politikában fölfelé nyalni kell, lefelé meg?
Dolgoztam együtt önkormányzatokkal és más állami cégekkel. A legtöbb helyen, ahol megmaradt a rendszerváltás előtti vezetés vagy annak közvetlen utódja ott jellemzően megmaradt Mancika is, a helyi titkárnő. –Nem tiszteletlenségből hívom Mancikának, hanem mert borzalmas a névmemóriám.– Minden helyen szerettem elbeszélgetni a békeidőkből ottmaradt titkárnőkkel, ugyanis a legnagyobb titkokat és bölcsességeket ők osztották meg velem egy-egy kedves mosoly után.
Az egyik helyen az egyik ilyen Mancikának volt egy mondata, amit talán soha nem felejtek el: „Egyet jegyezzen meg, a politikában fölfelé nyal, lefelé tapos! Így volt ez 100 éve, és így van ez ma is!”. Ez 10 éve volt, a pályám elején. Akkor még nem értettem. De ma már pontosan látom, hogy ez így működik. Tökéletes példa rá a hajléktalanság helyzete is, ugyanis egy politikus számára nem mérvadó a hajléktalanság, ugyanis lakcím nélkül nem lehet szavazni.
Az etikus politikus -jó vicc nem?- pedig úgy szerezhet ebből szavazatot, hogy megígéri a választóknak, hogyha megválasztják nem lesznek hajléktalanok és támogatja az elhelyezkedésüket és felzárkóztatásukat. Budapesten ez szintén sajátos módon történik, aminek az V. kerületben több alkalommal szem és fültanúja voltam. Sokszor úgy éri el egy kerület vezetése, hogy valóban teljesíteni tudja a kampányígéretét, hogy a helyi közterület felügyelet és/vagy rendőrség bevonásával elzavarják egy másik kerületbe „lakni” a hajléktalanokat.
Mivel hazánkban az etikus politikus csak egy rímelő szópáros, így a politikusok ennél aljasabb módszerrel is képesek kampányolni. Ez pedig nem más, mint a már földön fekvő ember még tovább történő kizsákmányolása, majd járulékos veszteségnek való tekintése.
A gyűlöletkeltés és megkülönböztetés, mint kampányeszköz
Szomorúan követtük, ahogy az elmúlt hetekben visszatért a politikába a „hajléktalanozás”. – áll Rácz Katinka szociális munkás által az ahang.hu oldalon létrehozott kampányának elején, melyet Vitézy Dávid és Szentkirályi Alexandra főpolgármester-jelölteknek címeztek.
Az aHang oldalon megjelent kampány értelmében Vitézy Dávid több alkalommal vitákon, sajtótájékoztatón és választási kampány-videókban a hajléktalan embereket megbélyegző, a hajléktalanságot a bűnözéssel, a nők elleni erőszakkal és a garázdasággal összemosó nyilatkozatot tett közzé.
Továbbá felhívják rá a figyelmet, hogy fizetett hirdetésben uszított a „hajléktalanok” ellen egy rendetlen villamosmegállóról készült képpel. A szociális munkások továbbá úgy tudják, hogy a hajléktalan emberek nagyon sokat dolgoznak a budapesti közterületek takarításán a köztisztasági cégek munkásaiként. A „hajléktalanozásból” Szentkirályi Alexandra sem maradhatott ki, ugyanis azt állítják, hogy Vitézy kampányüzeneteinek egy részét szóról szóra átvette, és szintén több videóban és bejegyzésben keltett indulatokat a hajléktalan emberekkel szemben.
A szociális munkások a kampányukban megemlítik, hogy arról azonban egyik politikus sem beszélt, hogy főpolgármesterként mit tennének annak érdekében, hogy a hajléktalan emberek helyzete javuljon, nekik is legyen hol lakniuk, vagy orvosi ellátást kapjanak. Továbbá értetlenül állnak az előtt, hogy miért mossák össze a hajléktalanságot az általában a tömegközlekedésen randalírozókkal. Ha valaki randalírozik, szállítsák le a villamosról, de mi köze van ennek ahhoz, hogy van-e hol laknia?
Politikusaink felelősséggel tartoznak a hajléktalanokért is
A szociális munkások aláírásgyűjtő kampányukban kiemelik, hogy a hajléktalan ügyfeleiket gyakran éri hátrányos megkülönböztetés, megalázó bánásmód, és visszatérően előfordulnak gyűlöletbűncselekmények is velük szemben.
A hajléktalanság helyzete nagy mértékben függ egy állam és az önkormányzati működésektől. Magyarországon a temérdek adózási forma közül minden embernek és vállalatnak kötelező SZOCHO-t, avagy szociális hozzájárulási adót fizetni. Számos más támogatni való közül ez egy olyan bevétele az államnak, ami a munkahely teremtési és felzárkóztatási programokat is finanszírozná, hogy felszámolható, vagy nagy mértékben csökkenthető legyen a hajléktalanság. Minden bizonnyal egy normálisan működő országban az állam a bevételeit arra fordítja, amire az adófizetők azt befizetik. Biztosan itt is. Csak még a több, mint 10 évvel ezelőtti kormányzás hibája ez is, mert elk@rták. Bibibí.
Kétségtelen, hogy a politikusoknak kiemelten nagy felelőssége van a hajléktalanságról szóló közbeszéd alakításában és a szociális szakembereknek pedig kötelessége, hogy kiálljanak az elesett, rászoruló embertársainkért, ha már az állam nem teszi meg.
Mi az aláírásgyűjtés célja?
A szóban forgó kampányt Rácz Katinka mellett további 21 szociális munkás látta el saját nevével, amiben egyhangúlag kiállnak a hajléktalanok jogai mellett. Céljuk, hogy felhívják rá a politikusok figyelmét, hogy ha valaki rendet szeretne, akkor a rendetlenkedőkről beszéljen, és ne a hajléktalan embereket állítsa pellengérre. Ha pedig a hajléktalan emberekről beszél, akkor azt mondja el, hogy mit tenne azért, hogy ők is lakhassanak valahol.
A szociális szakemberek azt szeretnék, hogy a politikusok gyűlöletkeltés helyett javaslatokat fogalmazzanak meg, anélkül, hogy közben ne tegyék indulatok céltáblájává a már amúgy is kiszolgáltatott helyzetben élő embereket.
Az aláírásgyűjtési kampányban továbbá arra kérik Szentkirályi és Vitézy polgármester-jelölteket, hogy hagyják abba a gyűlöletkeltést, és ne nyerészkedjenek mások nincstelenségén – se a kampányban, se később, ha úgy alakul a Fővárosi Közgyűlésben.
Online „aláírásoddal” most Te is hozzájárulhatsz, hogy ez az üzenet eljusson a politikusokhoz. Itt a lehetőség, hogy akár a fotelod kényelméből pár kattintással, de kiállj a haszonszerzésből elkövetett gyűlöletkeltés ellen! A szociális munkások által írt teljes szövegezést eredeti formában az alábbi gombon olvashatod el.
Összegezve tény, hogy lehetne nagyobb rend vagy tisztaság a tömegközlekedésben, a városban és az országban. A hajléktalanság nem kampányeszköz, amivel szavazatokat kell szerezni.
Kiemelt kép forrása: Canva – Getty Images Signature by carolthacker
