Te mit szólnál hozzá, ha egy baráti társaságban összefutnál egy kutatóvegyésszel? Vannak szakmák, amelyekkel nem találkozunk nap mint nap. A vegyész szakma sem egy általános munka, amiben lépten nyomon belebotlik az ember. Egy ilyen találkozás alkalmával mindenkiben sok kérdés fogalmazódik meg és talán mindenki érdeklődik azután egy kicsit, hogy milyen indíttatás vezérel valakit az iskolapadtól a laboratóriumig. Ispán Dávid írása.
Sokszor előfordult már ha egy olyan helyre mentem, ahol új embereket ismerhettem meg és szóba került a munkám, akkor az esetek többségében mindenkinek leesett az álla, hogy vegyész vagyok. Rengetegen megkérdezték már, hogy mindig is erre a pályára készültem‑e vagy hirtelen felindulás volt. Mint minden kisiskolás, én is hetedikes koromban találkoztam először a kémiával. Mint minden iskolában nálunk is terjedtek a hírek és első óránk előtt a nagyoktól már hallottunk már rémhíreket, hogy ez mennyire nehéz, semmit nem fogunk belőle érteni.
A hírek terjedése miatt egy kisebb gyomorgörccsel mentem az első órámra. De emellett elhatároztam, hogy mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy kihozzam magamból a maximumot. Visszagondolva igazuk volt a felsőbb éveseknek. Semmit sem értettem belőle, és utáltam a kémiát. Általános iskolában soha nem tudtam hármasnál jobb jegyet szerezni belőle, de minden évben görbült az a jegy a bizonyítványban. A tanár sem volt szívem csücske, de én a tárgyat magát utáltam akkoriban. Szó szerint a falhoz vágtam a könyvet, ami olyan gyönyörűen repült darabokra, mint a tűzijáték szikrái.
Középsuliban csak az első évben, kilencedikben tanultunk kémiát. Egy nagyon aranyos és lelkes kémia tanárt kaptam, aki tényleg mindent megtett, hogy élvezhető legyen a tantárgy, de sajnos az elején nem igazán működött. Az első félévben szervetlen kémiát tanultunk, ami nem volt a kedvencem, s ezért összeszedtem ott is egy hármast, de jött a második félév, a szerves kémia volt. Ekkor változott meg minden. A szerves kémia, ami a szénvegyületek tudománya egy roppant logikus része a kémiának, mert minden összefügg mindennel. Itt már elkezdett minden összeállni a fejemben. Értettem, hogy mi miért történik, mi miért van, egy reakció miért úgy játszódik le, ahogy.
A tanév végére jelesre álltam kémiából. Annyira megtetszett, hogy szerettem volna még többet is tanulni, de sajnos a tantervben nem volt tovább kémia, de az osztályfőnököm mondta, hogy van lehetőség fakultációra ahol tovább tanulhatom a tárgyat. Kaptam is az alkalmon, így a középiskola második évében már kémia faktos voltam. A foglalkozásokat számomra új tanár tartotta akkor az órákat. A tanárnő nem csak elképesztően lelkesen magyarázta a tárgyat, hanem rámutatott az összefüggésekre és számos érdekes, kémiához köthető jelenséget mutatott meg nekünk számos kísérlet formájában.
Ekkor még nem igazán realizálódott bennem, hogy én ezzel akarok foglalkozni, csak szívesen töltöttem a laborban az időt. Egyfajta hobbi lett számomra a kémia. Tizenegyedik év elején az első fakulátción megkérdezte a tanárnő, hogy valaki szeretne‑e kémiából előrehozott érettségit tenni. Valahogy termesztésnek tűnt, hogy én igen, szeretnék. Innentől kezdve irányítottan készültünk az érettségire. Ekkortájt dőlt el az is, hogy én felnőtt életem során kémiával szeretnék foglalkozni, és ennek az évnek a végére sikeres érettségi vizsgát tettem kémiából, mert a tanárnő annyira megszerette velem ezt a tárgyat, amit előtte ki nem állhattam.
Utolsó évem végén le kellett adni a jelentkezést az egyetemre. Szüleim úgy voltak a témával, hogy mindenben támogatnak, azt tanuljak, amit szeretnék. Tudták, hogy szívesen foglalkozom kémiával, de azt álmunkban sem gondolták volna, hogy kémia alapszakra fogok jelentkezni. Egy nyugodt, kellemes vasárnapi ebéd közben tényként jelentettem be, hogy leadtam a jelentkezésemet az egyetemre és vegyész leszek, és már rég leadtam a jelentkezésem. Édesanyámnak egy pillanatra megakadt a kanál a kezében, de ekkor is biztosítottak afelől, mindenben támogatni fognak. Majd egy idő múltán várt a levél postaládába, hogy FELVETTEK az egyetemre.
képek forrása: Canva