nap
óra
perc
2020_magazin_nagy-másolata-800x445

Egy jó tanár irányt mutat a jövőd­nek – Ispán Dávid tör­té­ne­te a közép­is­ko­lá­ból

Hirdetés

Te mit szól­nál hoz­zá, ha egy bará­ti tár­sa­ság­ban össze­fut­nál egy kuta­tó­ve­gyésszel? Van­nak szak­mák, ame­lyek­kel nem talál­ko­zunk nap mint nap. A vegyész szak­ma sem egy álta­lá­nos mun­ka, ami­ben lép­ten nyo­mon bele­bot­lik az ember. Egy ilyen talál­ko­zás alkal­má­val min­den­ki­ben sok kér­dés fogal­ma­zó­dik meg és talán min­den­ki érdek­lő­dik azután egy kicsit, hogy milyen indít­ta­tás vezé­rel vala­kit az isko­la­pad­tól a labo­ra­tó­ri­u­mig. Ispán Dávid írá­sa.

Sok­szor elő­for­dult már ha egy olyan hely­re men­tem, ahol új embe­re­ket ismer­het­tem meg és szó­ba került a mun­kám, akkor az ese­tek több­sé­gé­ben min­den­ki­nek leesett az álla, hogy vegyész vagyok. Ren­ge­te­gen meg­kér­dez­ték már, hogy min­dig is erre a pályá­ra készültem‑e vagy hir­te­len fel­in­du­lás volt. Mint min­den kis­is­ko­lás, én is hete­di­kes korom­ban talál­koz­tam elő­ször a kémi­á­val. Mint min­den isko­lá­ban nálunk is ter­jed­tek a hírek és első óránk előtt a nagyok­tól már hal­lot­tunk már rém­hí­re­ket, hogy ez mennyi­re nehéz, sem­mit nem fogunk belő­le érte­ni.

A hírek ter­je­dé­se miatt egy kisebb gyo­mor­görccsel men­tem az első órám­ra. De emel­lett elha­tá­roz­tam, hogy min­dent meg fogok ten­ni annak érde­ké­ben, hogy kihoz­zam magam­ból a maxi­mu­mot. Vissza­gon­dol­va iga­zuk volt a fel­sőbb éve­sek­nek. Sem­mit sem értet­tem belő­le, és utál­tam a kémi­át. Álta­lá­nos isko­lá­ban soha nem tud­tam hár­mas­nál jobb jegyet sze­rez­ni belő­le, de min­den évben gör­bült az a jegy a bizo­nyít­vány­ban. A tanár sem volt szí­vem csücs­ke, de én a tár­gyat magát utál­tam akko­ri­ban. Szó sze­rint a fal­hoz vág­tam a köny­vet, ami olyan gyö­nyö­rű­en repült dara­bok­ra, mint a tűzi­já­ték szik­rái.

Közép­su­li­ban csak az első évben, kilen­ce­dik­ben tanul­tunk kémi­át. Egy nagyon ara­nyos és lel­kes kémia tanárt kap­tam, aki tény­leg min­dent meg­tett, hogy élvez­he­tő legyen a tan­tárgy, de saj­nos az ele­jén nem iga­zán műkö­dött. Az első fél­év­ben szer­vet­len kémi­át tanul­tunk, ami nem volt a ked­ven­cem, s ezért össze­szed­tem ott is egy hár­mast, de jött a máso­dik fél­év, a szer­ves kémia volt. Ekkor vál­to­zott meg min­den. A szer­ves kémia, ami a szén­ve­gyü­le­tek tudo­má­nya egy rop­pant logi­kus része a kémi­á­nak, mert min­den össze­függ min­den­nel. Itt már elkez­dett min­den össze­áll­ni a fejem­ben. Értet­tem, hogy mi miért tör­té­nik, mi miért van, egy reak­ció miért úgy ját­szó­dik le, ahogy.

A tan­év végé­re jeles­re áll­tam kémi­á­ból. Annyi­ra meg­tet­szett, hogy sze­ret­tem vol­na még töb­bet is tanul­ni, de saj­nos a tan­terv­ben nem volt tovább kémia, de az osz­tály­fő­nö­köm mond­ta, hogy van lehe­tő­ség fakul­tá­ci­ó­ra ahol tovább tanul­ha­tom a tár­gyat. Kap­tam is az alkal­mon, így a közép­is­ko­la máso­dik évé­ben már kémia fak­tos vol­tam. A fog­lal­ko­zá­so­kat szá­mom­ra új tanár tar­tot­ta akkor az órá­kat. A tanár­nő nem csak elké­pesz­tő­en lel­ke­sen magya­ráz­ta a tár­gyat, hanem rámu­ta­tott az össze­füg­gé­sek­re és szá­mos érde­kes, kémi­á­hoz köt­he­tő jelen­sé­get muta­tott meg nekünk szá­mos kísér­let for­má­já­ban. 

Ekkor még nem iga­zán rea­li­zá­ló­dott ben­nem, hogy én ezzel aka­rok fog­lal­koz­ni, csak szí­ve­sen töl­töt­tem a labor­ban az időt. Egy­faj­ta hob­bi lett szá­mom­ra a kémia. Tizen­egye­dik év ele­jén az első faku­lát­ci­ón meg­kér­dez­te a tanár­nő, hogy vala­ki szeretne‑e kémi­á­ból elő­re­ho­zott érett­sé­git ten­ni. Vala­hogy ter­mesz­tés­nek tűnt, hogy én igen, sze­ret­nék. Innen­től kezd­ve irá­nyí­tot­tan készül­tünk az érett­sé­gi­re. Ekkor­tájt dőlt el az is, hogy én fel­nőtt éle­tem során kémi­á­val sze­ret­nék fog­lal­koz­ni, és ennek az évnek a végé­re sike­res érett­sé­gi vizs­gát tet­tem kémi­á­ból, mert a tanár­nő annyi­ra meg­sze­ret­te velem ezt a tár­gyat, amit előt­te ki nem áll­hat­tam. 

Utol­só évem végén le kel­lett adni a jelent­ke­zést az egye­tem­re. Szü­le­im úgy vol­tak a témá­val, hogy min­den­ben támo­gat­nak, azt tanul­jak, amit sze­ret­nék. Tud­ták, hogy szí­ve­sen fog­lal­ko­zom kémi­á­val, de azt álmunk­ban sem gon­dol­ták vol­na, hogy kémia alap­szak­ra fogok jelent­kez­ni. Egy nyu­godt, kel­le­mes vasár­na­pi ebéd köz­ben tény­ként jelen­tet­tem be, hogy lead­tam a jelent­ke­zé­se­met az egye­tem­re és vegyész leszek, és már rég lead­tam a jelent­ke­zé­sem. Édes­anyám­nak egy pil­la­nat­ra meg­akadt a kanál a kezé­ben, de ekkor is biz­to­sí­tot­tak afe­lől, min­den­ben támo­gat­ni fog­nak. Majd egy idő múl­tán várt a levél pos­ta­lá­dá­ba, hogy FELVETTEK az egye­tem­re. 

képek for­rá­sa: Can­va

Facebook
Email
WhatsApp
Telegram
LinkedIn
Threads

Ispán Dávid további írásai

Úgy gondoljuk még ezek az írásaink is érdekelnek téged

Kövesd oldalunkat!

Ahhoz, hogy ne maradj le semmiről kövesd a WakeUp Magazin oldalait Facebook-on és Instagram-on is! Így elsőként vehetsz részt nyereményjátékainkon is!