nap
óra
perc
0201cikk-kepek-2021-6-800x445-2

Digi­tá­lis vegyé­szek kép­zé­se, avagy az online okta­tás nehéz­sé­gei

Hirdetés

A koro­na­ví­rus okoz­ta kor­lá­to­zá­so­kat min­den­ki meg­ta­pasz­tal­ja a hét­köz­na­pi élet­ben. Maszk­vi­se­lés, távol­ság­tar­tás, kijá­rá­si kor­lá­to­zás stb. Na meg per­sze a sokak által ked­velt, még töb­bek által nem sze­re­tett digi­tá­lis okta­tás. Erről olvas­hat­tok Ispán Dávid leg­újabb írá­sá­ban.

Nekem ter­mé­sze­te­sen nem tisz­tem meg­ítél­ni, hogy jól vagy rosszul műkö­dik. Van, aki­nek nagyon jó, hogy digi­tá­li­san kell tanul­ni, van aki kife­je­zet­ten utál­ja. A tényt kell tudo­má­sul ven­ni, a vírus fel­for­gat­ta az okta­tá­si rend­szert. Ez alól ter­mé­sze­te­sen a fel­ső­ok­ta­tá­si intéz­mé­nyek sem kivé­te­lek. Viszont a magyar fel­ső­ok­ta­tás­ban ren­ge­teg olyan szak van, ahol kis túl­zás­sal állít­ha­tó, hogy a digi­tá­lis okta­tás viszony­lag könnyen meg­va­ló­sít­ha­tó. Vagy leg­alább is könnyeb­ben. 

Ami­kor a kor­mány beje­len­tet­te, hogy digi­tá­lis mun­ka­rend­re kell átáll­ni, az okta­tók már fel­ké­szül­tek vol­tak. Tavasszal min­den­ki meg­ta­pasz­tal­ta, hogy milyen prob­lé­mák jelent­kez­het­nek az online tér­ben az okta­tás során, így ősz­re már sok­kal könnyeb­ben vet­ték az aka­dá­lyo­kat. Könnyeb­ben tanul­ha­tó, a digi­tá­lis okta­tás köve­tel­mé­nyi­nek meg­fe­le­lő, és ez elekt­ro­ni­kus csa­tor­nák kor­lá­ta­i­hoz sok­kal job­ban ido­mu­ló tan­anya­got dol­goz­tak ki, amely igyek­szik ugyan­azt a szín­vo­na­lat hoz­ni, mint a jelen­lé­ti okta­tás. Ez hatal­mas mun­ka volt, és min­den okta­tót köszö­net és tisz­te­let illet emi­att.

A már emlí­tett kor­mány­be­je­len­tés azon­ban a műsza­ki és ter­mé­szet­tu­do­má­nyi terü­le­te­ken egy igen nagy prob­lé­mát idé­zett elő tavasszal. “Mi lesz most a labor­ral?” – kap­tam sor­ban a kér­dé­se­ket email­ben a hall­ga­tó­im­tól. Ugyan­is egy labor­gya­k­ora­tot online for­má­ban nem lehet meg­tar­ta­ni, de ha még­is pró­bát ten­nénk, akkor az lehet, hogy okta­tás minő­sé­gé­nek rová­sá­ra tör­tén­ne. Hogy miért is mon­dom mind­ezt? Ehhez picit lát­ni kell, hogy milyen is volt egy egye­te­mi okta­tói labo­ra­tó­ri­u­mi gyak­ro­lat a pre-covid idő­szak­ban.

Mielőtt a hall­ga­tók belép­nek a labor­ba, igen komoly elmé­le­ti okta­tás­ban része­sül­nek. Bizo­nyos labo­rok­hoz az azt meg­elő­ző fél­év­ben egy­szer­re akár több elmé­le­ti tárgy tel­je­sí­té­se is fel­té­tel. Miért? Mert amíg nin­cse­nek tisz­tá­ban az elmé­let­tel, addig hogy is nyúl­hat­ná­nak vegy­szer­hez. Ez a rend­szer reme­kül műkö­dött eddig. A hall­ga­tók jöt­tek a gya­kor­lat­ra, fel­vet­ték a köpenyt, meg­be­szél­tük az azna­pi fel­ada­tot, és elkezd­tünk dol­goz­ni. A labor­gya­kor­la­tok min­dig nagyon jó han­gu­lat­ban tel­tek, a komoly mun­ka mel­lett sokat nevet­tünk, beszél­get­tünk érde­kes témák­ról. A ren­ge­teg elmé­le­ti óra után öröm­mel jöt­tek labor­ba, hiszen a gya­kor­lat­ban is kipró­bál­hat­ták azt, amit addig csak a füzet­ben, vagy a könyv­ben lát­tak. Sokan kicsit úgy érez­ték, hogy abban a néhány órá­ban nem diá­kok, hanem való­di vegyé­szek, akik labor­ban dol­goz­nak, és vegyü­le­te­ket állí­ta­nak elő. Kol­lé­gák vol­tak.

Aztán jött a koro­na­ví­rus. 

A 2020/2021-es aka­dé­mi­ai évet már mi is fel­ké­szül­teb­ben vár­tuk. Az egye­tem veze­tő­sé­ge úgy dön­tött, hogy a tár­gya­kat töm­bö­sít­jük. Ez azt jelen­tet­te, hogy az első negyed­év­ben dup­lá­zott óra­szá­mú labor­gya­kor­la­to­kat tar­tot­tunk, hogy min­den infor­má­ci­ót át tud­junk adni a diá­kok­nak, és ne érje őket hát­rány, a koráb­bi fél­évek­ben okta­tott diá­kok­hoz képest. Ez min­den­ki szá­má­ra nagyon nehéz volt. A külön­bö­ző tan­szé­kek labor­gya­kor­la­ti­nak óra­rend sze­rin­ti össze­egyez­te­té­se külön kihí­vás volt a tanul­má­nyi osz­tá­lyok dol­go­zó­i­nak. A koráb­bi négy órás gya­kor­lat most nyolc órás volt, tehát dél­től este nyol­cig folya­ma­to­san labor­ban vol­tunk. A tech­ni­kus kol­lé­ga is, a diá­kok is és én is. És ez csak 1 tárgy volt. Ebben az idő­szak­ban reg­gel 8‑tól este 8‑ig folya­ma­to­san men­tek az órák, egy­mást vált­va. Plusz mun­ka volt a meg­fe­le­lő fer­tőt­le­ní­tés is. De hamar bele­rá­zód­tunk és gör­dü­lé­ke­nyen folyt a mun­ka. 

Ter­mé­sze­te­sen több­ször tar­tot­tunk szü­ne­tet, ahol a hall­ga­tók ehet­tek, ihat­tak, kime­het­tek a friss leve­gő­re. Igye­kez­tünk olyan vegyü­le­te­ket elő­ál­lí­tatt­ni a diá­kok­kal, ame­lyek a labor után nem kerül­nek meg­sem­mi­sí­tés­re, hanem a mi a kuta­tá­sa­ink­ban tud­juk fel­hasz­nál­ni. Ezzel pró­bál­tuk moti­vál­ni őket, így kicsit úgy érez­het­ték, hogy kivet­ték a részü­ket az egye­te­men folyó kuta­tá­sok­ból, és a mun­ká­juk­nak hasz­na is van.

A dup­lá­zott gya­kor­la­tok nagyon sokat vet­tek ki a diá­kok­ból és okta­tók­ból egy­aránt. Aztán egy­szer csak haza kel­lett men­ni­ük, az egye­tem kiürült, és online for­má­ban meg­kez­dőd­tek az elmé­le­ti tár­gyak okta­tá­sa is (szin­tén töm­bö­sít­ve), hogy a 2021 feb­ru­ár­já­ban indu­ló fél­év­re újabb hall­ga­tó­kat készít­sünk fel a labor­gya­kor­la­tok­ra.

De ha meg­ol­dot­tuk a labor­gya­kor­la­to­kat, akkor miért író­dott meg ez a cikk? ‑kér­dez­he­ti a ked­ves olvas­ló. 

Aki nem annyi­ra jára­tos a kémia vilá­gá­ban is könnyen belát­hat­ja, hogy a diá­kok­nak most fele­annyi ide­jük volt elsa­já­tí­ta­ni azt a labo­ra­tó­ri­u­mi gya­kor­la­ti tudást, amely­re koráb­ban egy fél évük volt. Vajon mennyi­re volt haté­kony ez a mód­szer? A diá­kok tény­leg tud­ják hosszú­tá­von is alkal­maz­ni a meg­szer­zett tudást? Erre még nem tud­juk a választ.

A leg­több okta­tó kol­lé­gia és én magam is fel­aján­lot­tuk a diá­kok­nak, hogy ha úgy érzik, hogy vala­mi­ben bizony­ta­la­nok, kér­dé­sük van, sze­ret­né­nek ismé­tel­ni pl. egy állás­in­ter­jú előtt, akkor bát­ran keres­se­nek meg és segí­tünk. Akár digi­tá­li­san, akár – ha a vírus­hely­zet meg­en­ge­di – sze­mé­lye­sen. Beme­gyünk a labor­ba és átbe­szél­jük azt a részt, ami nem megy. Plusz mun­ka ez? Igen. Plusz ener­gia? Igen. Akkor meg­éri? Igen. Még­is miért?

Meg­éri, hiszen az egye­tem falai között a jövő új szak­em­be­re­it képez­zük ki. Raj­tunk a fele­lős­ség, hogy olyan tudást adjunk nekik, amellyel elin­dul­hat­nak, és meg­kezd­he­tik vele szak­mai mun­ká­ju­kat. Ki tud­ja? Lehet, hogy Magyar­or­szág leen­dő Nobel-díjas kuta­tó­ja ül most az egye­tem falai között. De ha nem is sze­rez Nobel-díjat, arra kell töre­ked­nünk, hogy a lehe­tő leg­több tudást a lehe­tő leg­ma­ga­sabb szín­vo­nal biz­to­sí­tá­sa mel­lett adjuk át a diák­ja­i­nak.

A koro­na­ví­rus egy­szer el fog tűn­ni. Azon­ban bár­mi­kor jöhet egy másik csa­pás, ami­kor pedig ezek­re a szak­em­be­rek­re nagyon nagy szük­sé­günk lesz. Ők pedig abból a tudás­ból fog­nak épít­kez­ni, ame­lyet mi most átadunk nekik. 

Okta­tás­ba pénzt, időt és ener­gi­át fek­tet­ni min­dig meg­éri!

Képek for­rás: Can­va

Facebook
Email
WhatsApp
Telegram
LinkedIn
Threads

Ispán Dávid további írásai

Úgy gondoljuk még ezek az írásaink is érdekelnek téged

Kövesd oldalunkat!

Ahhoz, hogy ne maradj le semmiről kövesd a WakeUp Magazin oldalait Facebook-on és Instagram-on is! Így elsőként vehetsz részt nyereményjátékainkon is!