A koronavírus okozta korlátozásokat mindenki megtapasztalja a hétköznapi életben. Maszkviselés, távolságtartás, kijárási korlátozás stb. Na meg persze a sokak által kedvelt, még többek által nem szeretett digitális oktatás. Erről olvashattok Ispán Dávid legújabb írásában.
Nekem természetesen nem tisztem megítélni, hogy jól vagy rosszul működik. Van, akinek nagyon jó, hogy digitálisan kell tanulni, van aki kifejezetten utálja. A tényt kell tudomásul venni, a vírus felforgatta az oktatási rendszert. Ez alól természetesen a felsőoktatási intézmények sem kivételek. Viszont a magyar felsőoktatásban rengeteg olyan szak van, ahol kis túlzással állítható, hogy a digitális oktatás viszonylag könnyen megvalósítható. Vagy legalább is könnyebben.
Amikor a kormány bejelentette, hogy digitális munkarendre kell átállni, az oktatók már felkészültek voltak. Tavasszal mindenki megtapasztalta, hogy milyen problémák jelentkezhetnek az online térben az oktatás során, így őszre már sokkal könnyebben vették az akadályokat. Könnyebben tanulható, a digitális oktatás követelményinek megfelelő, és ez elektronikus csatornák korlátaihoz sokkal jobban idomuló tananyagot dolgoztak ki, amely igyekszik ugyanazt a színvonalat hozni, mint a jelenléti oktatás. Ez hatalmas munka volt, és minden oktatót köszönet és tisztelet illet emiatt.
A már említett kormánybejelentés azonban a műszaki és természettudományi területeken egy igen nagy problémát idézett elő tavasszal. “Mi lesz most a laborral?” – kaptam sorban a kérdéseket emailben a hallgatóimtól. Ugyanis egy laborgyakoratot online formában nem lehet megtartani, de ha mégis próbát tennénk, akkor az lehet, hogy oktatás minőségének rovására történne. Hogy miért is mondom mindezt? Ehhez picit látni kell, hogy milyen is volt egy egyetemi oktatói laboratóriumi gyakrolat a pre-covid időszakban.
Mielőtt a hallgatók belépnek a laborba, igen komoly elméleti oktatásban részesülnek. Bizonyos laborokhoz az azt megelőző félévben egyszerre akár több elméleti tárgy teljesítése is feltétel. Miért? Mert amíg nincsenek tisztában az elmélettel, addig hogy is nyúlhatnának vegyszerhez. Ez a rendszer remekül működött eddig. A hallgatók jöttek a gyakorlatra, felvették a köpenyt, megbeszéltük az aznapi feladatot, és elkezdtünk dolgozni. A laborgyakorlatok mindig nagyon jó hangulatban teltek, a komoly munka mellett sokat nevettünk, beszélgettünk érdekes témákról. A rengeteg elméleti óra után örömmel jöttek laborba, hiszen a gyakorlatban is kipróbálhatták azt, amit addig csak a füzetben, vagy a könyvben láttak. Sokan kicsit úgy érezték, hogy abban a néhány órában nem diákok, hanem valódi vegyészek, akik laborban dolgoznak, és vegyületeket állítanak elő. Kollégák voltak.
Aztán jött a koronavírus.
A 2020/2021-es akadémiai évet már mi is felkészültebben vártuk. Az egyetem vezetősége úgy döntött, hogy a tárgyakat tömbösítjük. Ez azt jelentette, hogy az első negyedévben duplázott óraszámú laborgyakorlatokat tartottunk, hogy minden információt át tudjunk adni a diákoknak, és ne érje őket hátrány, a korábbi félévekben oktatott diákokhoz képest. Ez mindenki számára nagyon nehéz volt. A különböző tanszékek laborgyakorlatinak órarend szerinti összeegyeztetése külön kihívás volt a tanulmányi osztályok dolgozóinak. A korábbi négy órás gyakorlat most nyolc órás volt, tehát déltől este nyolcig folyamatosan laborban voltunk. A technikus kolléga is, a diákok is és én is. És ez csak 1 tárgy volt. Ebben az időszakban reggel 8-tól este 8-ig folyamatosan mentek az órák, egymást váltva. Plusz munka volt a megfelelő fertőtlenítés is. De hamar belerázódtunk és gördülékenyen folyt a munka.
Természetesen többször tartottunk szünetet, ahol a hallgatók ehettek, ihattak, kimehettek a friss levegőre. Igyekeztünk olyan vegyületeket előállítattni a diákokkal, amelyek a labor után nem kerülnek megsemmisítésre, hanem a mi a kutatásainkban tudjuk felhasználni. Ezzel próbáltuk motiválni őket, így kicsit úgy érezhették, hogy kivették a részüket az egyetemen folyó kutatásokból, és a munkájuknak haszna is van.
A duplázott gyakorlatok nagyon sokat vettek ki a diákokból és oktatókból egyaránt. Aztán egyszer csak haza kellett menniük, az egyetem kiürült, és online formában megkezdődtek az elméleti tárgyak oktatása is (szintén tömbösítve), hogy a 2021 februárjában induló félévre újabb hallgatókat készítsünk fel a laborgyakorlatokra.
De ha megoldottuk a laborgyakorlatokat, akkor miért íródott meg ez a cikk? -kérdezheti a kedves olvasló.
Aki nem annyira járatos a kémia világában is könnyen beláthatja, hogy a diákoknak most feleannyi idejük volt elsajátítani azt a laboratóriumi gyakorlati tudást, amelyre korábban egy fél évük volt. Vajon mennyire volt hatékony ez a módszer? A diákok tényleg tudják hosszútávon is alkalmazni a megszerzett tudást? Erre még nem tudjuk a választ.
A legtöbb oktató kollégia és én magam is felajánlottuk a diákoknak, hogy ha úgy érzik, hogy valamiben bizonytalanok, kérdésük van, szeretnének ismételni pl. egy állásinterjú előtt, akkor bátran keressenek meg és segítünk. Akár digitálisan, akár – ha a vírushelyzet megengedi – személyesen. Bemegyünk a laborba és átbeszéljük azt a részt, ami nem megy. Plusz munka ez? Igen. Plusz energia? Igen. Akkor megéri? Igen. Mégis miért?
Megéri, hiszen az egyetem falai között a jövő új szakembereit képezzük ki. Rajtunk a felelősség, hogy olyan tudást adjunk nekik, amellyel elindulhatnak, és megkezdhetik vele szakmai munkájukat. Ki tudja? Lehet, hogy Magyarország leendő Nobel-díjas kutatója ül most az egyetem falai között. De ha nem is szerez Nobel-díjat, arra kell törekednünk, hogy a lehető legtöbb tudást a lehető legmagasabb színvonal biztosítása mellett adjuk át a diákjainak.
A koronavírus egyszer el fog tűnni. Azonban bármikor jöhet egy másik csapás, amikor pedig ezekre a szakemberekre nagyon nagy szükségünk lesz. Ők pedig abból a tudásból fognak építkezni, amelyet mi most átadunk nekik.
Oktatásba pénzt, időt és energiát fektetni mindig megéri!
Képek forrás: Canva
