Szülőként megvan az az érzés, amikor otthon ülsz a gyerek és a laptop mellett miközben várod, hogy elinduljon az online óra? Ha igen, akkor most megnézheted milyen egy pedagógus szeméből ez az időszak. Csillag Hajnalka magyar történelem szakos tanárnő írása.
Március közepétől digitális oktatási rend szerint folyt a tanítás az iskolákban, ami valljuk be őszintén, eléggé felemásra sikeredett. Nagy volt a bizonytalanság a tanévkezdéssel kapcsolatbanis. Hagyományos, online, vagy a kettő keveréke hibrid oktatás lesz? Hogyan tudjuk majd megoldani a szakmai gyakorlatokat, s vajon milyen új szabályok lépnek majd életbe.
Szeptemberben végül hagyományos keretek között tudtuk elindítani a tanítást. Ez azonban újabb kérdéséket generált: vajon meddig tudjuk így tanítani a gyerekeket, hogyan tartatjuk be a járványügyi protokollban foglalt előírásokat? Mi történik akkor, ha „berobban a járvány”, s valóban egy időzített bombán ülünk, veszélyeztetvén egymás egészségét?
Különös idők járnak, amelyeket majd pár évtized múlva már a történelemkönyvekben olvashatunk.
Egyrészt nagy az öröm, hogy visszatérhettünk az iskolába, ugyanakkor tanárban, diákban, szülőben is ott van a félelem a vírustól. Számomra is fura, hogy elindulok egy osztályhoz, aztán két lépés után hirtelen a fejemhez kapok: jaj, a folyosókon, közösségi tereken csak maszkban lehetek, de vajon hová is tettem azt a fránya maszkot?
Csillag Hajnalka, a nagy visszatérés az iskolába
Az elmúlt 2 hét tapasztalatai azt mutatják, hogy a diákok döntő többsége megpróbál alkalmazkodni az új helyzethez, viselik a maszkot, többször mosnak kezet, használják a kézfertőtlenítőket, de ahogy kilépnek az iskolából, már nem tartják be a 1,5-2 méteres távolságot, (igaz, ez az iskolák döntő többségében is megvalósíthatatlan, hiszen nem tudunk legózni a falakkal), egymás nyakába borulva örülnek, ha találkoznak a barátaikkal, a nagyobbak pedig eljárnak bulizni, szórakozni.
Nem könnyű a koronavírus idején tanítani. Sok időt kell rászánni az ismétlésre, rendszerezésre, változott az alaptanterv, módosultak a kerettantervek, rengeteg az adminisztratív teher, fokozottabban kell figyelni a gyerekekre, még mindig sok a bizonytalanság, ugyanakkor nagy öröm, hogy újra beindult az iskolai élet, gyerekzsivajtól hangosak az iskolák, s a diákok belátták: nagyobb önállóságra lesz szükség a tanulás terén.
Mi, tanárok pedig tartjuk a frontot, ameddig csak tudjuk, s hálásak vagyunk a szülőknek, akik az online oktatás során felmerült nehézségeket velünk együtt próbálták megoldani, s most is minden támogatást megkapunk tőlük, hogy a lehető leghatékonyabb legyen a tanulás, tanítás folyamata.
forrás: kiemelt kép, képek
