nap
óra
perc
2020_magazin_nagy-masolata-2-1-800x445

“Azt remé­lem, hogy nem leszünk elfe­lejt­ve” – egy álmo­do­zó lány val­lo­má­sa az élet­ről

Hirdetés

Van­nak olyan idő­sza­kok az ember éle­té­ben, ami­kor rádöb­ben, hogy nem tud lépést tar­ta­ni a világ vál­to­zá­sa­i­val.  Ez nem fel­tét­le­nül az élet­kor­tól függ, bár én éppen ennek kap­csán szem­be­sül­tem vele. Szá­mom­ra a negyed évszá­zad betöl­té­se egy kény­szer volt, hogy készít­sek szám­ve­tést az eddig tör­tén­tek­ről. Mit ne mond­jak, nem vol­tam elra­gad­tat­va. Simon Pet­ra szám­ve­té­se az élet­ről.

Most töl­töt­tem be a 25. éve­met, és a csel­len­gők cso­port­ját erő­sí­tem, mint oly sok más tár­sam ebből a gene­rá­ci­ó­ból. Vég­te­len álmo­do­zók, de soha meg nem való­sí­tók vagyunk. Min­den­be bele­fo­gunk, sze­ret­nénk minél szí­ne­sebb, érde­ke­sebb, han­go­sabb, és főleg off­line éle­tet élni. Na ennek itt most úgy néz ki, hogy vége sza­kad. Nem csak a mun­kám kap­csán, de a saját igé­nye­im miatt is be kell kap­cso­lód­nom a fej­lő­dés­be. 

Éppen egy beépí­tett szép­ség pro­jekt­be csöp­pen­tem bele, ami az én átala­kí­tá­som­ról szól. Most tanu­lom, hogy mi fán terem a közös­sé­gi média, miért kel­le­nek aktív köve­tők egy üzle­ti oldal­nak, hogy csak a léte­zés is elké­pesz­tő ener­gia befek­te­tés­be kerül egy vál­lal­ko­zás szá­má­ra. Én is, mint min­den­ki álmo­dik arról, hogy nem leszünk elfe­lejt­ve, mikor már a jobb lét­re szen­de­rül­tünk, és mi len­ne erre jobb mód­szer, mint egy saját divat­már­ka, vagy egy cég­bi­ro­da­lom fel­épí­té­se. Mások gye­re­ke­ket szül­nek, csa­lá­di hagyo­má­nyo­kat ápol­nak, érté­ke­ket terem­te­nek, ám az egy­sze­rű­nek lát­szó mód­sze­rek sosem vol­tak az erős­sé­ge­im, illet­ve már csak a tudat is a divat­ipar felé vezé­rel, hogy kezd­jek már vala­mit a művé­sze­ti dip­lo­mám­mal.

Jelen­leg nem csak azt tanu­lom, hogy hogyan laví­roz­zak az online világ­ban, ha egy­szer vál­lal­ko­zást sze­ret­nék indí­ta­ni, hanem azt is, hogy sem­mi nem fog az ölem­be hul­la­ni, hanem min­de­nért meg kell dol­goz­nom. Könyör­te­le­nül, tör­te­tő­en a jelen­ben kell élnünk, hiszen a tár­sa­dal­munk vissza már nem fog fej­lőd­ni, a hip­pi­kor­szak is lejárt, vala­mi újjal kell elő­áll­nunk. Viszont saj­nos a leg­töb­ben nem tar­to­zunk a boly­gó leg­sze­ren­csé­sebb­jei közé, akik have­rok, vagy a csa­lád által egy­ből a rang­lét­ra tete­jé­re kerül­nek. Igen­is meg kell mász­ni azt a bizo­nyos hegyet, mert az nem jön el hoz­zánk. A leg­ne­he­zebb még­is az, hogy ki kell lép­ni a kom­fort­zó­nánk­ból a fej­lő­dés érde­ké­ben. 

A popu­la­ri­tás­ra vissza­tér­ve, ez az élet­ben mara­dás egyik alap­pil­lé­re, így halad­nom kell a kor­ral, és kita­nul­ni a figye­lem­fel­kel­tés és meg­ra­ga­dás csín­ját-bín­ját, ami azért a magán­élet­ben is elég nagy hen­di­kep, és mele­gen aján­lom min­den­ki­nek. Én, aki örök­ké azt az elvet val­lot­tam, hogy az élet off­line van, és hedo­nis­tán a leg­éde­sebb, sok­kal több­re tar­tot­tam egy bár­pult­nál elfo­gyasz­tott néhány italt, mint mond­juk a Tin­dert, sze­rin­tem a művé­szet akkor az iga­zi, ha nya­kig fes­té­kes leszek köz­ben, akkor bár­ki képes egy kicsi erő­fe­szí­tést ten­ni a siker érde­ké­ben, legyen az üzle­ti vagy magán­éle­ti. A figyel­met fenn­tar­ta­ni már egy kicsit nehe­zebb, viszont a soci­al media erre kivá­ló esz­köz, mint utó­lag rájöt­tem, úgy­hogy már nem tar­tom ördög­től való­nak, bár még nagy figyel­met kell szen­tel­nem annak, hogy ne csak sze­mé­lye­sen, hanem online is folya­ma­tos legyen a jelen­lé­tem, és mit ne mond­jak, ez abszo­lút kívül esik a kom­fort­zó­ná­mon.

Lás­suk a film­re haja­zó részét a tör­té­ne­tem­nek, hiszen “úri­nő­vé” is kell vál­nom köz­ben. Bár nem suha­nok az utcán, vagy húzok báli ruhát, viszont kez­dek a saját kezem­re csap­ni, ha rágom a kör­möm tár­sa­ság­ban. Ezek az apró vál­to­zá­sok a leg­ne­he­zeb­bek, mert nem fel­tét­le­nül moz­gal­ma­sak, inkább az önfe­gye­lem­re épí­te­nek. A károm­ko­dás elha­gyá­sá­ról, és a válasz­té­kos fogal­ma­zás részé­ről még nem nyi­lat­ko­zom, viszont a heves reak­ci­ók mér­sék­lé­se hatá­ro­zot­tan jól megy. Las­san-las­san talán min­den tár­sa­ság­ban sza­lon­ké­pe­sen tudok majd meg­je­len­ni.

Tehát a szám­ve­té­sem­nek az lett az ered­mé­nye, hogy idő­kö­zön­ként egész­sé­ges, ha mi magunk megyünk a vál­to­zás elé, és nem a “majd csak lesz vala­hogy” elv sze­rint éljük az éle­tün­ket. Igaz, nem volt könnyű az elha­tá­ro­zás, hogy fel­mond­jak egy ször­nyű, insta­bil, de viszony­lag jöve­del­me­ző állás­ból, de a sza­bad­idő, a pozi­tív meg­erő­sí­tés, és a sta­bi­li­tás min­den­kép­pen ered­mé­nye­sen járult hoz­zá a sike­rem­hez. A leg­na­gyobb ener­gi­át még­is az adja, hogy kez­dek kibé­kül­ni a jelen­le­gi énem­mel, hiszen a sze­mé­lyi­sé­günk sem állan­dó. A cso­dás gimis Queen Bee már régen kizá­ró­lag a hátam mögül inte­get utá­nam, és az egye­te­mis­ta, pul­ton tán­co­ló pin­cér­nő sze­re­pé­ből is kinőt­tem. 

Szó­val nem csak a világ vál­to­zá­sa­i­val, hanem a sajá­tunk­kal is lépést kell tar­ta­nunk, hogy ne csak a csel­len­gő, örök elé­ge­det­len devi­áns sze­re­pet tud­has­suk magun­ké­nak, hanem a jelen­ben, kor­szak­al­ko­tó­an, min­den esélyt és lehe­tő­sé­get meg­ra­gad­va hagy­junk nyo­mot magunk után. A “majd”, és a “volt” ide­je ezen­nel lejárt, a most­ból kell kihoz­nunk a lehe­tő leg­töb­bet, ahhoz pedig kőke­mé­nyen dol­goz­nunk kell magun­kon. Sok sikert nekünk!

képek for­rá­sa: Can­va

Facebook
Email
WhatsApp
Telegram
LinkedIn
Threads

Simon Petra további írásai

Úgy gondoljuk még ezek az írásaink is érdekelnek téged

Kövesd oldalunkat!

Ahhoz, hogy ne maradj le semmiről kövesd a WakeUp Magazin oldalait Facebook-on és Instagram-on is! Így elsőként vehetsz részt nyereményjátékainkon is!