„Az anyukák mindent túlaggódnak.” – hangzott pár éve az autó hátsó üléséről a kicsit sem burkolt kritika. És tudjátok, rá kellett jönnöm, hogy én sokszor tényleg jobban aggódtam a gyerekeimért, mint kellett volna. Hiszen az anyai gondoskodás határtalan és korlátlan. Egészen addig, amíg rá nem ébredünk, hogy ezzel rendszeresen az utolsó helyre soroljuk magunkat. Így pedig épp az anyai szeretet sérül. Daróczi Magdi coach, kineziológus írása.
Az anyai aggodalom és alárendelődés
Mit is csináltam korábban? Bármi sérelem érte a gyerekeimet, engem jobban zavart, mint őket. Ők már rég túlléptek azon, ami esetleg felzaklatta őket, míg én mindig nyugtalan voltam. Ha azt láttam, valamit nem jól csinálnak, azonnal szerettem volna orvosolni a problémát. Sokat töprengtem azon, mit kell tennem azért, hogy nekik még jobb legyen. Bizony ugyanezt a túlzott anyai aggódást érem tetten számos anyukán a környezetemben.
A másik hiba, amit elkövettem, hogy tudattalanul rendeltem alá magam az ő igényeiknek, szükségleteiknek. Ezzel azt értem el, hogy magamra sosem maradt időm. Biztos ismered ezt a jelenséget. Amikor egész nap megállás nélkül csinálod a dolgod. Csak este már ahhoz sincs kedved, hogy hajat moss. Nemhogy ahhoz, hogy olvass vagy elmenj sportolni.
Márpedig ahhoz töltődnünk kell, hogy tölteni tudjunk. Az anyai energiák sem korlátlanok. Biztosan hallottad már az oxigén-maszk analógiát. Én is sokszor elmondom a klienseimnek, ahogy a repülőn is először felveszük a saját oxigén maszkunkat és utána segítünk a mellettünk ülőnek, ugyan így van ez minden emberi kapcsolatunkban. Akkor tudunk igazán adni, ha mi magunk jól vagyunk. Az anyai törődésre ez kiemelten igaz. Magunkkal törődni kell ahhoz, hogy a gyerekeinkkel őszinte, mély odafordulással tudjunk foglalkozni.
Tudatos anyai gondoskodás
Biztosan ismersz olyan anyukát, aki mártírként áldozza fel magát a gyereknevelés oltárán. „Én mindent megteszej értük, Ők pedig….” – gyakran így kezdődik a mondandója, amikor a gyerekeiről mesél. Majd a gyerekei felnövekedése után azt érzi, feláldozta magát a gyerekekért. Ha most elkezd mardosni a bűntudat vagy épp haragszol rám, amiért ilyesmit írok, mindenképp olvass tovább. Ígérem, nem foglak bántani.
Mielőtt megijednél attól, hogy le szeretnélek beszélni a gyerekekről való odaadó gondoskodásról, megnyugtatlak. Közel sem erről van szó. Sőt. Őszintén hiszem, hogy a gyerekeknek leginkább az anyai és apai szeretetre van szükségük. Arra, hogy jól szeressük őket.
Egyszerűen csak arra szeretnék rávilágítani, hogy legyen ez a gondoskodás tudatosan vállalt. Amikor tudatosan döntesz arról, hogy az anyai szerepedben a gyerekeket magad elé helyezed, akkor nincs önfeláldozás. Akkor nemcsak csinálod egyik feladatot a másik után a gyerekek körül. Sokkal inkább átgondolod, hogy mit is szeretnél az adott napon megcsinálni. Mi az, ami fontos. Mi az, ami halasztható. Lehet, hogy nagy kedved lenne sétálni egyet, de a gyerekek körül még akad valami teendő. Ekkor az anyai gondoskodás mellett döntesz. Hiszen sétálni este is el tudsz menni. Ha mégsem, akkor is tudatosan gondoltad át. Tudod, hogy a gyerekeknek tényleg szüksége volt rád ott és akkor. Egy másik alkalommal pedig lehet az a tudatos döntésed, hogy elmész tornázni. Lehet, hogy nem szerdán, hanem csütörtökön. De egy héten egyszer mindenképp.
Az anyai önszeretet
Vekerdy Tamás a kamaszkorról szóló előadásában nagyon szemléletesen mondja ezt el.
„A gyerek kiszívja a vérünket, lerágja a húsunkat. És néha meg kell tőle szabadulni és ki kell magunkat pihenni. Az ő érdekében is. Hogy újra egy jól szívható és jól rágható anyát kapjon vissza.”
Önmagunknak kell szabadidőt adni. Szabadságot a gyerekből. Hiszen, ha feltöltődve térünk hozzá vissza, akkor sokkal nagyobb örömmel és őszinte odafordulással fogunk tudni vele foglalkozni. Persze, most lehet, hogy azt gondolod: „jó-jó, de nekem nincs kire bíznom a gyerekeket”. Ez egészen biztosan igényel kis szervezést. Egészen biztosan igényli azt is, hogy elhiggyük, kis ideig anya nélkül is jól lesz a gyerek. Az anyai szeretet biztos nem fogja neki más megadni. De foglalkozni és vigyázni tud rá más is.
Közben pedig észre kell venni az aprónak tűnő időket is. Nem véletlenül emlegetem a sétát. Fél-egy óra séta, egy masszázs, egy pilates óra csodákat tesz. Mint ahogy az is, ha fél órát ülök a tóparton egy könyvvel a kezemben. Találd meg, mi az a mód, amivel már kis idő alatt is töltődni tudsz!
Elég jó anya – az anyai önelfogadás
Szerintem ez a kulcs. Az, hogy nem tökéletes akarok lenni anyaként. Nem abban mérem az anyai megfelelőségemet, hogy mindent tökéletesen csinálok e. Tudok lazítani a magammal szemben támasztott elvárásokon és megelégszem az elég jó anyai minőséggel.
Mi a különbség a tökéletes és az elég jó anya között? Az önelfogadás. Annak az elfogadása, hogy anyaként nem tudunk tökéletesek lenni. Hiszen az anyaság egy 0–24 óráig tartó szolgálat. Márpedig reggeltől estig nem vagyunk képesek egy másik ember, jelesül a gyerekünk igényeire hangolódva működni. A tökéletességhez pedig ez kell. Hogy miért nem tudunk? Azért, mert az anyák is emberek. Érzésekkel, vágyakkal, szükségletekkel. Ezeknek az érzéseknek és szükségleteknek a tudatosítása révén tudunk egy nagyot lépni az anyai önelfogadás felé. Ez az útja az önmagunkkal való tudatos törődésnek.
Az én anyai fejlődésem
Azt nem állítom, hogy az anyai rágódásnak ma már nyoma sincs nálam, de sok minden megváltozott. Én kevesebbet aggódom. Sokkal inkább a gyerekeimnél hagyom azon dolgokért a felelősséget, ami valóban az ő dolguk. Ezzel párhuzamosan azonban jóval több időt szentelek arra, hogy meghallgassam őket, hogy éreztessem velük, átérzem a helyzetüket, megértem az érzéseiket, támogassam őket abban, hogy megtalálják a saját megoldásaikat és bátorítsam is őket a megvalósításban. Mi is kellett ehhez? Biztosan nem fogok tudni teljes listát adni, de azért megpróbálok kiemelni néhány fontos lépést.
Az anyai tudatosságom
Sikerült tudatosítanom magamban, hogy egészen pici korukig visszaemlékezve elmondható, hogy amikor én igazán jól voltam, békében, nyugalomban önmagammal, akkor ők is jól voltak. Hiszem, hogy amikor újszülött érkezik a családba, akkor arra nagyon kell figyelni, hogy az anya (az első számú gondozó) jól legyen. Ha ő kiegyensúlyozott és boldog, akkor a baba is az lesz. Persze ezt véletlenül sem úgy gondolom, hogy egyszerűen csak „parancsba” kell adni az anyukáknak, legyenek jól, sőt! Kifejezetten azt gondolom, hogy az a jó, ha az anyuka sem próbál megfelelni mindenféle kimondott vagy kimondatlan elvárásnak. Hanem figyel lelke és teste jelzéseire, hogy önmagával harmóniában tudjon lenni. Ehhez persze szükség van a család, az apa támogatására is. Szóval a régi receptet kellett elővennem és megtalálni, hogyan tudok én jól lenni. Önismeret, a saját érzéseim tudatosítása, az önmagammal kialakított összhang vezet el ahhoz, hogy önmagunkat igazán el tudjuk fogadni és szeretni tudjuk. Ami aztán jó alap arra, hogy anyaként is ezt adjuk gyerekünknek.
Segítők, támaszok és egy más anyai szemlélet
Kellett egy külső segítő. Volt időszak, amikor nagyon nehéznek éltem meg a helyzetet és úgy éreztem, nem tudok elég jól segíteni a gyerekemnek. Ekkor kerestem egy olyan szakembert, akire rábíztam azt, hogy segítsen a gyerekemnek és támogassa őt a saját útján. Igen, én, aki magam is emberekkel dolgozom. Csakhogy a gyerekeimnek az anyukája vagyok. Kicsit nőttek is a gyerekek és bár sokkal komolyabb feladatokban kell őket támogatni, mégsem kell állandóan mellettük lenni.
Annyira megszerettem meglátni, hogy ők milyen mások, mint én és mennyi mindent másképp csinálnak és másképp gondolkodnak. Tudjátok, szerintem sokkal okosabbak, mint én. Szeretem őket segíteni abban, hogy igazán megérezzék, mi nekik a jó. Megtartani őket akkor, amikor épp nehéz érzésekkel kell szembenézniük. Örülni a felszabadult örömüknek.
Megengedtem, hogy legyenek támaszaim. Akik olykor átveszik a feladatot, amikor én épp nem tudok ott lenni, akármennyire is szeretnék. Igen, ehhez is bizalom kell, bizalom a gyerekben, bizalom abban, aki bármivel is, de segít a gyerekek körüli feladatok ellátásában. Sok olyan feladatot engedtem át, kértem a megvalósításban segítséget, ami nem igényli az anyai törődést, ellenben igényel időt. Hozni-vinni őket, amikor szükséges, megcsinálni a reggeli szendvicset, matek házit ellenőrizni, ezt más is meg tudja csinálni. Amit más nem tud megadni, az az anyai szeretet.
Összegzésül
Törődnünk kell magunkkal, a saját igényeinkkel, céljainkkal, érzéseinkkel, ahhoz, hogy anyaként is igazán azt tudjuk adni a gyerekeinknek, amire szükségük van. És mire is van szükségük, úgy igazán? Szeretetre, bátorításra, támogatásra, egy biztos háttérre, szerintem határokra, egy nyugodt, kiegyensúlyozott, szerető anyára és családra.
Kiemelt kép forrása: Canva — Getty Images Signature by Juanmonino
