nap
óra
perc
aggodalom, anya Kép forrása Canva - Getty Images Signature by Juanmonino

Az anyai öngon­dos­ko­dás — így lehe­tek elég jó anya!

Az anyai lét kihívásai között legfontosabb, hogy a feltétlen anyai szeretetet megadjuk a gyereknek. Ehhez gondoskodnunk kell önmagunkról. Tudatosan.
Hirdetés

„Az anyu­kák min­dent túl­ag­gód­nak.” – hang­zott pár éve az autó hát­só ülé­sé­ről a kicsit sem bur­kolt kri­ti­ka. És tud­já­tok, rá kel­lett jön­nöm, hogy én sok­szor tény­leg job­ban aggód­tam a gye­re­ke­i­mért, mint kel­lett vol­na. Hiszen az anyai gon­dos­ko­dás határ­ta­lan és kor­lát­lan. Egé­szen addig, amíg rá nem ébre­dünk, hogy ezzel rend­sze­re­sen az utol­só hely­re sorol­juk magun­kat. Így pedig épp az anyai sze­re­tet sérül. Daróczi Mag­di coach, kine­zio­ló­gus írá­sa.

Az anyai aggo­da­lom és alá­ren­de­lő­dés

Mit is csi­nál­tam koráb­ban? Bár­mi sére­lem érte a gye­re­ke­i­met, engem job­ban zavart, mint őket. Ők már rég túl­lép­tek azon, ami eset­leg fel­zak­lat­ta őket, míg én min­dig nyug­ta­lan vol­tam. Ha azt lát­tam, vala­mit nem jól csi­nál­nak, azon­nal sze­ret­tem vol­na orvo­sol­ni a prob­lé­mát. Sokat töp­reng­tem azon, mit kell ten­nem azért, hogy nekik még jobb legyen. Bizony ugyan­ezt a túl­zott anyai aggó­dást érem tet­ten szá­mos anyu­kán a kör­nye­ze­tem­ben.

A másik hiba, amit elkö­vet­tem, hogy tudat­ta­la­nul ren­del­tem alá magam az ő igé­nye­ik­nek, szük­ség­le­te­ik­nek. Ezzel azt értem el, hogy magam­ra sosem maradt időm. Biz­tos isme­red ezt a jelen­sé­get. Ami­kor egész nap meg­ál­lás nél­kül csi­ná­lod a dol­god. Csak este már ahhoz sincs ked­ved, hogy hajat moss. Nem­hogy ahhoz, hogy olvass vagy elmenj spor­tol­ni.

Már­pe­dig ahhoz töl­tőd­nünk kell, hogy töl­te­ni tud­junk. Az anyai ener­gi­ák sem kor­lát­la­nok. Biz­to­san hal­lot­tad már az oxi­gén-maszk ana­ló­gi­át. Én is sok­szor elmon­dom a kli­en­se­im­nek, ahogy a repü­lőn is elő­ször fel­ve­szük a saját oxi­gén masz­kun­kat és utá­na segí­tünk a mel­let­tünk ülő­nek, ugyan így van ez min­den embe­ri kap­cso­la­tunk­ban. Akkor tudunk iga­zán adni, ha mi magunk jól vagyunk. Az anyai törő­dés­re ez kiemel­ten igaz. Magunk­kal törőd­ni kell ahhoz, hogy a gye­re­ke­ink­kel őszin­te, mély oda­for­du­lás­sal tud­junk fog­lal­koz­ni.

Tuda­tos anyai gon­dos­ko­dás

Biz­to­san ismersz olyan anyu­kát, aki már­tír­ként áldoz­za fel magát a gye­rek­ne­ve­lés oltá­rán. „Én min­dent meg­te­szej értük, Ők pedig….” – gyak­ran így kez­dő­dik a mon­dan­dó­ja, ami­kor a gye­re­ke­i­ről mesél. Majd a gye­re­kei fel­nö­ve­ke­dé­se után azt érzi, fel­ál­doz­ta magát a gye­re­ke­kért. Ha most elkezd mar­dos­ni a bűn­tu­dat vagy épp harag­szol rám, ami­ért ilyes­mit írok, min­den­képp olvass tovább. Ígé­rem, nem fog­lak bán­ta­ni.

Mielőtt meg­ijed­nél attól, hogy le sze­ret­né­lek beszél­ni a gye­re­kek­ről való oda­adó gon­dos­ko­dás­ról, meg­nyug­tat­lak. Közel sem erről van szó. Sőt. Őszin­tén hiszem, hogy a gye­re­kek­nek leg­in­kább az anyai és apai sze­re­tet­re van szük­sé­gük. Arra, hogy jól sze­res­sük őket.

Egy­sze­rű­en csak arra sze­ret­nék rávi­lá­gí­ta­ni, hogy legyen ez a gon­dos­ko­dás tuda­to­san vál­lalt. Ami­kor tuda­to­san dön­tesz arról, hogy az anyai sze­re­ped­ben a gye­re­ke­ket magad elé helye­zed, akkor nincs önfel­ál­do­zás. Akkor nem­csak csi­ná­lod egyik fel­ada­tot a másik után a gye­re­kek körül. Sok­kal inkább átgon­do­lod, hogy mit is sze­ret­nél az adott napon meg­csi­nál­ni. Mi az, ami fon­tos. Mi az, ami halaszt­ha­tó. Lehet, hogy nagy ked­ved len­ne sétál­ni egyet, de a gye­re­kek körül még akad vala­mi teen­dő. Ekkor az anyai gon­dos­ko­dás mel­lett dön­tesz. Hiszen sétál­ni este is el tudsz men­ni. Ha még­sem, akkor is tuda­to­san gon­dol­tad át. Tudod, hogy a gye­re­kek­nek tény­leg szük­sé­ge volt rád ott és akkor. Egy másik alka­lom­mal pedig lehet az a tuda­tos dön­té­sed, hogy elmész tor­náz­ni. Lehet, hogy nem szer­dán, hanem csü­tör­tö­kön. De egy héten egy­szer min­den­képp.

Az anyai önsze­re­tet

Vekerdy Tamás a kamasz­kor­ról szó­ló elő­adásában nagyon szem­lé­le­te­sen mond­ja ezt el.

„A gye­rek kiszív­ja a vérün­ket, lerág­ja a húsun­kat. És néha meg kell tőle sza­ba­dul­ni és ki kell magun­kat pihen­ni. Az ő érde­ké­ben is. Hogy újra egy jól szív­ha­tó és jól rág­ha­tó anyát kap­jon vissza.”

Önma­gunk­nak kell sza­bad­időt adni. Sza­bad­sá­got a gye­rek­ből. Hiszen, ha fel­töl­tőd­ve térünk hoz­zá vissza, akkor sok­kal nagyobb öröm­mel és őszin­te oda­for­du­lás­sal fogunk tud­ni vele fog­lal­koz­ni. Per­sze, most lehet, hogy azt gon­do­lod: „jó-jó, de nekem nincs kire bíz­nom a gye­re­ke­ket”. Ez egé­szen biz­to­san igé­nyel kis szer­ve­zést. Egé­szen biz­to­san igény­li azt is, hogy elhiggyük, kis ide­ig anya nél­kül is jól lesz a gye­rek. Az anyai sze­re­tet biz­tos nem fog­ja neki más meg­ad­ni. De fog­lal­koz­ni és vigyáz­ni tud rá más is.

Köz­ben pedig ész­re kell ven­ni az apró­nak tűnő idő­ket is. Nem vélet­le­nül emle­ge­tem a sétát. Fél-egy óra séta, egy masszázs, egy pila­tes óra cso­dá­kat tesz. Mint ahogy az is, ha fél órát ülök a tópar­ton egy könyv­vel a kezem­ben. Találd meg, mi az a mód, ami­vel már kis idő alatt is töl­tőd­ni tudsz!

Elég jó anya – az anyai önel­fo­ga­dás

Sze­rin­tem ez a kulcs. Az, hogy nem töké­le­tes aka­rok len­ni anya­ként. Nem abban mérem az anyai meg­fe­le­lő­sé­ge­met, hogy min­dent töké­le­te­sen csi­ná­lok e. Tudok lazí­ta­ni a magam­mal szem­ben támasz­tott elvá­rá­so­kon és meg­elég­szem az elég jó anyai minő­ség­gel.

Kép for­rá­sa: Can­va by And­rii Bilet­s­kyi

Mi a különb­ség a töké­le­tes és az elég jó anya között? Az önel­fo­ga­dás. Annak az elfo­ga­dá­sa, hogy anya­ként nem tudunk töké­le­te­sek len­ni. Hiszen az anya­ság egy 0–24 órá­ig tar­tó szol­gá­lat. Már­pe­dig reg­gel­től estig nem vagyunk képe­sek egy másik ember, jele­sül a gye­re­künk igé­nye­i­re han­go­lód­va működ­ni. A töké­le­tes­ség­hez pedig ez kell. Hogy miért nem tudunk? Azért, mert az anyák is embe­rek. Érzé­sek­kel, vágyak­kal, szük­ség­le­tek­kel. Ezek­nek az érzé­sek­nek és szük­ség­le­tek­nek a tuda­to­sí­tá­sa révén tudunk egy nagyot lép­ni az anyai önel­fo­ga­dás felé. Ez az útja az önma­gunk­kal való tuda­tos törő­dés­nek.

Az én anyai fej­lő­dé­sem

Azt nem állí­tom, hogy az anyai rágó­dás­nak ma már nyo­ma sincs nálam, de sok min­den meg­vál­to­zott. Én keve­seb­bet aggó­dom. Sok­kal inkább a gye­re­ke­im­nél hagyom azon dol­go­kért a fele­lős­sé­get, ami való­ban az ő dol­guk. Ezzel pár­hu­za­mo­san azon­ban jóval több időt szen­te­lek arra, hogy meg­hall­gas­sam őket, hogy érez­tes­sem velük, átér­zem a hely­ze­tü­ket, meg­ér­tem az érzé­se­i­ket, támo­gas­sam őket abban, hogy meg­ta­lál­ják a saját meg­ol­dá­sa­i­kat és báto­rít­sam is őket a meg­va­ló­sí­tás­ban. Mi is kel­lett ehhez? Biz­to­san nem fogok tud­ni tel­jes lis­tát adni, de azért meg­pró­bá­lok kiemel­ni néhány fon­tos lépést.

Az anyai tuda­tos­sá­gom

Sike­rült tuda­to­sí­ta­nom magam­ban, hogy egé­szen pici koru­kig vissza­em­lé­kez­ve elmond­ha­tó, hogy ami­kor én iga­zán jól vol­tam, béké­ben, nyu­ga­lom­ban önma­gam­mal, akkor ők is jól vol­tak. Hiszem, hogy ami­kor újszü­lött érke­zik a csa­lád­ba, akkor arra nagyon kell figyel­ni, hogy az anya (az első szá­mú gon­do­zó) jól legyen. Ha ő kiegyen­sú­lyo­zott és bol­dog, akkor a baba is az lesz. Per­sze ezt vélet­le­nül sem úgy gon­do­lom, hogy egy­sze­rű­en csak „parancs­ba” kell adni az anyu­kák­nak, legye­nek jól, sőt! Kife­je­zet­ten azt gon­do­lom, hogy az a jó, ha az anyu­ka sem pró­bál meg­fe­lel­ni min­den­fé­le kimon­dott vagy kimon­dat­lan elvá­rás­nak. Hanem figyel lel­ke és tes­te jel­zé­se­i­re, hogy önma­gá­val har­mó­ni­á­ban tud­jon len­ni. Ehhez per­sze szük­ség van a csa­lád, az apa támo­ga­tá­sá­ra is. Szó­val a régi recep­tet kel­lett elő­ven­nem és meg­ta­lál­ni, hogyan tudok én jól len­ni. Önis­me­ret, a saját érzé­se­im tuda­to­sí­tá­sa, az önma­gam­mal kiala­kí­tott össz­hang vezet el ahhoz, hogy önma­gun­kat iga­zán el tud­juk fogad­ni és sze­ret­ni tud­juk. Ami aztán jó alap arra, hogy anya­ként is ezt adjuk gye­re­künk­nek.

Segí­tők, táma­szok és egy más anyai szem­lé­let

Kel­lett egy kül­ső segí­tő. Volt idő­szak, ami­kor nagyon nehéz­nek éltem meg a hely­ze­tet és úgy érez­tem, nem tudok elég jól segí­te­ni a gye­re­kem­nek. Ekkor keres­tem egy olyan szak­em­bert, aki­re rábíz­tam azt, hogy segít­sen a gye­re­kem­nek és támo­gas­sa őt a saját útján. Igen, én, aki magam is embe­rek­kel dol­go­zom. Csak­hogy a gye­re­ke­im­nek az anyu­ká­ja vagyok. Kicsit nőt­tek is a gye­re­kek és bár sok­kal komo­lyabb fel­ada­tok­ban kell őket támo­gat­ni, még­sem kell állan­dó­an mel­let­tük len­ni.

Annyi­ra meg­sze­ret­tem meg­lát­ni, hogy ők milyen mások, mint én és mennyi min­dent más­képp csi­nál­nak és más­képp gon­dol­kod­nak. Tud­já­tok, sze­rin­tem sok­kal oko­sab­bak, mint én. Sze­re­tem őket segí­te­ni abban, hogy iga­zán meg­érez­zék, mi nekik a jó. Meg­tar­ta­ni őket akkor, ami­kor épp nehéz érzé­sek­kel kell szem­be­néz­ni­ük. Örül­ni a fel­sza­ba­dult örö­mük­nek.

Meg­en­ged­tem, hogy legye­nek táma­sza­im. Akik oly­kor átve­szik a fel­ada­tot, ami­kor én épp nem tudok ott len­ni, akár­mennyi­re is sze­ret­nék. Igen, ehhez is biza­lom kell, biza­lom a gye­rek­ben, biza­lom abban, aki bár­mi­vel is, de segít a gye­re­kek körü­li fel­ada­tok ellá­tá­sá­ban. Sok olyan fel­ada­tot enged­tem át, kér­tem a meg­va­ló­sí­tás­ban segít­sé­get, ami nem igény­li az anyai törő­dést, ellen­ben igé­nyel időt. Hoz­ni-vin­ni őket, ami­kor szük­sé­ges, meg­csi­nál­ni a reg­ge­li szend­vi­cset, matek házit ellen­őriz­ni, ezt más is meg tud­ja csi­nál­ni. Amit más nem tud meg­ad­ni, az az anyai sze­re­tet.

Összeg­zé­sül

Törőd­nünk kell magunk­kal, a saját igé­nye­ink­kel, cél­ja­ink­kal, érzé­se­ink­kel, ahhoz, hogy anya­ként is iga­zán azt tud­juk adni a gye­re­ke­ink­nek, ami­re szük­sé­gük van. És mire is van szük­sé­gük, úgy iga­zán? Sze­re­tet­re, báto­rí­tás­ra, támo­ga­tás­ra, egy biz­tos hát­tér­re, sze­rin­tem hatá­rok­ra, egy nyu­godt, kiegyen­sú­lyo­zott, sze­re­tő anyá­ra és csa­lád­ra.

Daróczi Mag­di

Kiemelt kép for­rá­sa: Can­va — Getty Ima­ges Sig­na­tu­re by Juan­mo­ni­no

Facebook
Email
WhatsApp
Telegram
LinkedIn
Threads

Daróczi Magdi további írásai

Úgy gondoljuk még ezek az írásaink is érdekelnek téged

Kövesd oldalunkat!

Ahhoz, hogy ne maradj le semmiről kövesd a WakeUp Magazin oldalait Facebook-on és Instagram-on is! Így elsőként vehetsz részt nyereményjátékainkon is!