Pihenünk. Évezzük a nyarat. Lehet, hogy mégsem. Hihetetlen, mennyi gondolat csapong ilyenkor az emberek fejében, miközben „pihen”. Rohamosan közeleg a szeptember és ezzel egyidejűleg a tanévkezdés első napja. Ez még jobban felizgatja a gondolatokat. Pláne az elmúlt évek tapasztalatából kiindulva. Digitális oktatás?! Ha ezt még egy gyerek is kiegészíti a háznál komoly logisztikát tud jelenteni az élet. Edelényi Karola írása.
Eddig a koronavírus nehezítette meg a szülők és pedagógusok feladatát, most egy újabb vészhelyzet fenyegeti a nyugodt hétköznapokat. Szülőként elsődleges feladatom, hogy megadjak mindent a gyermekemre, ami az a javát szolgálja. Ehhez szükség van egy jó munkahelyre, ez eddig a vállalkozásom volt, ahol a megbízók megértik, hogy gyermekem. Emiatt egyéb kötelességeim is akadnak, amiknek eleget kell tennem. Csak bízni tudok, hogy lesz olyan munkahelyem, ahol két év COVID után is megértik, hogy otthon kell maradnom a gyermekemmel. Mert ismét digitális oktatásra kerül a sor. Ugyanis az iskolának nincs pénze kifizetni a rezsiszámlákat, vagy a 21. század közepén nem tud átállni fatüzelésre. Hol élünk?!
Digitális oktatással még nehezebben.
A szeptember mindig nehezen indul. Egyre korábban sötétedik, sűrűn esik az eső és az ember életkedve is sokszor a nullával egyelő. A nyár végeztével gyerekek visszamennek az óvodába, iskolába és kezdődhetnek újra a projektek. A járvány kezdete óta egyre kiszámíthatatlanabbnak tűnik minden. Soha nem lehet tudni, hogy mikor jön még egy vészhelyzet. És egy azt követő feltételezett világvége, ami miatt át kell szervezni mindent is. Az augusztus remek lehetőség arra, hogy átszervezzük az életünket és lélekben és papíron egyaránt felkészüljünk a hideg időkre. Idén nekem is, mint oly sok másnak az új KATA törvény és a rezsicsökkentés hiánya miatt a vállalkozói életem is alaposan fel kell forgatnom és egészen más formában kell folytatnom.
Legfeljebb majd nem nézünk tévét, hanem a gyerekek nézik, ahogy dolgozom, mert az iskolával ellentétben, én nem küldhetem a őket melegedni a parlamentbe.
A véleményem szerint sokszor meghamisított nosztalgiának köszönhetően kialakult társadalmi nyomásnak eleget téve elég időt kell szánnom a gyereknevelésre, a munkára és még arra is figyelnem kell, hogy a társas kapcsolataim ne haljanak ki teljesen, mert akkor nem lesz kitől kölcsönkérni, amikor szükség lesz rá. Mindezt mégis hogyan csináljam, ha a gyerekek, főnökeim és megbízóim a nyakamon lógnak és mellette még az adóhivatal is molesztál alulról?! Hát jó időbeosztással, applikációkkal és minimális alvással.
Számtalan coach, mentor és üzletember mesél a tökéletes időbeosztásáról, ami szerintem ez nem létezik, pont annyira nem, mint olyan élsportoló sem, akire néha nem tör rá a vágy, hogy néha bemenjen egy gyorsétterembe és teletolja magát szénhidráttal. Nem egy bálványt és példaképet kell követni, hanem mindenkinek a saját maga életritmusához és körülményeinek megfelelően kell megtalálni a megfelelő napirendet.
Digitális oktatás. Jegyzetelés. Listázás. Időbeosztás.
Mondanám, hogy fogj egy papírt meg egy tollat, de egész biztos vagyok benne, hogy annyiszor húznál át egy szót vagy egy mondatot, hogy a végén az egyetemi nagytáblát is telerajzolnád. A multik világából jött családként mi egy internetes szervezetfejlesztő oldalt használunk, aminek van egy szuper applikációja is, amiben megtervezzük és nyilvántartjuk az előttünk álló negyedévet és megosztjuk a feladatokat a családban, így mindig mindenki látja ki hol tart. Ez az app nem már, mint a Trello. Mindenkinek megvannak a terei, kártyái és listái, amelyeket könnyen átlátunk. A teendők listázásánál mindig prioritássorrendet állítunk fel, hogy mi az, amit elsőre meg kell csinálni a célok eléréséhez.
A napokban újabb célt tűztem a listára: annyi pénzt keresni, hogy ne haljunk éhen.
Az elmúlt évek megtanították, hogy a sürgős és a fontos az két külön definíció. Ami sürgős, az nem biztos, hogy fontos és ami fontos, az nem biztos, hogy sürgős. Mindig előfordul, hogy van egy beeső projekt, ami képes elterelni a figyelmem, a kitűzött célokról, ami egy teljesen másik irányba viszi el az energiáim és ezzel egyidejűleg a napom. Az új célom viszont egyszerre fontos és sürgős.
Ideje határokat szabni és megtartani a motivációt, ami mostanra egyre jobban kihunyó félben van bennem. Kecsegtető a gondolat, hogy ne határokat szabjak, hanem átlépjem azokat és másik országban telepedjünk le családommal, de egyelőre ezt a lelkiismeretem miatt nem tehetem. Szóval a gyerek digitális oktatás helyett megy vissza az iskolába, én pedig megyek tovább kergetni az amerikai álmot és a lehető legjobbat kihozni a jelenlegi helyzetből és felkészülni egy lehetséges űrtámadási vészhelyzetre.
